Részletek

Írta: Szabó Lőrinc

Kategória: Irodalom

Az ember folyton becsapja magát. Legsűrűbben azzal, hogy tud valamit, hogy áttekint valamit. Én például sokszor hittem, hogy ismerem a világlírát. És minduntalan megszégyenülök. Emberfölötti erő, tudás, emlékezőképesség, óriási élettartam és rengeteg szabad idő kellene ahhoz, hogy igazán megismerjük a világból akár csak azt is, amit a költők alkottak. Sokszorosan hálás vagyok tehát mindenkinek, aki hozzásegít valami megbízható tájékozódáshoz olyan területeken, ahová saját magam nem érhetek el.

Bővebben: A műfordítás öröme

Részletek

Írta: Kiss Dénes

Kategória: Irodalom

"A költészet nyelvünk rendkívüli képessége. Mert az minden ismert nyelvnél sokkal alkalmasabbá teszi a költészetre, a gondolatot ősi időktől, ősi módon képekben képes könnyedén megjeleníteni. Ezért a magyar nyelvű költészet a leggazdagabb minden vonatkozásban a világon. Olyan és annyiféle lehetőséget kínál, mint egyetlen más nyelv sem.Egyúttal  a magyar nyelven  való elemzés a gondolkodás legmagasabb formája. Erőnk és fényes védelmezőnk a magyar nyelv, illetve a magyar költészet. Nélküle nincs magyar megmaradás." (Kiss Dénes: Lyukasóra, 2012/2. szám)  Az idézetet  még az elmúlt évben tettem fel, nem gondoltam, hogy nemsokára szomorú hírrel kell kiegészítenem:  Kiss Dénes, a József Attila díjas, kiváló költő  2013 június 21-én elhunyt. Nyugodjon békében!

Bővebben: Nyelv és költészet

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Irodalom

A vers titokzatos születésének megvannak a szubjektív, a költő alkatából, neveltetéséből, műveltségéből, ízléséből, személyes élményeiből eredő elemei éppen úgy, mint a tudatos alkotásból, a versírás szabályainak ismeretéből, betartásából fakadó mozzanatai. Sokféle befolyás hatása alatt alkot, melyek életének eseményeiből, környezetének ingereiből, a klasszikus és a kortárs művekből feléje áradnak. De bármi is legyen a vers témája az olvasóban különleges hatást, borzongást, gyönyörködést kell kiváltania. A művészet szabad, a költő mégis gátak közt alkot.

Bővebben: A vers születése a pszichológia szemszögéből

Részletek

Írta: PÉCSI TIBOR

Kategória: Irodalom

A könyveket olvasni kellett, a verseket meg kívülről fújni. Annak idején sok verset kellett megtanulni az általános és a középiskolában. De a verseket a magyartanárok – a rátermettségüktől függően jól, kevésbé jól – meg is kellett tanítsák, meg is kellett értessék. Ezzel nemcsak a verstanulást segítették elő, hanem általánosságban a tanulást is gyakoroltatták, miközben némelyek bizonyára arra is ráéreztek, hogy a verstanulás is az értelemnek az érzelem fölé kerekedése. Akkor is, ha éppen lírai költemény van soron. Szomorúan kell tudomásul venni, hogy a háború utáni, még az előző időből átszármazott versközpontúság már a múlté. Jó ideje tapasztalható, hogy a költészet fokozatosan háttérbe szorul, még a legjobb, kortárs verseskötetek sem kelhetnek versenyre a – sokszor csak üzleti fogásból – „bestseller”-nek kikiáltott könyvek áradatával. Az átlagemberek világában így a költészet másodrangúvá vált. De nemegyszer még a jó diákok is ódzkodnak a versektől. Egy amerikai nyelvészprofesszor szerint a költészetet „misztériumnak vélik, amelybe nem akarnak belemerítkezni, mert a verseket tanácsokkal és hiedelmekkel teli, rejtélyes üzeneteknek tekintik”. Arról nem szólva, hogy egy részük úgy kerül felsőoktatási intézménybe, hogy nem vagy csak kevéssé érdeklődik a költészet iránt, s minthogy nem tudja, hogy miként kell verset olvasni, nem is nagyon fogja fel a mondandóját, ekképp nem sokat jelent számára. Nos, éppen ez az, amiért a verseket tanítani kell, s meg kell szerettetni őket. Már csak azért is, mert a kutatások szerint krízishelyzetekben sok ember ösztönösen versekhez fordul, ugyanis gyógyírek lehetnek, nyugtathatják a felkavart érzelmeket, vigaszt nyújthatnak, megbékélést eredményezhetnek. De fontos szerepet játszanak ünneplések alkalmával is.

Bővebben: A verset tanítani is kell