Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A szerelem a felfogható határán túlra vezet:
a kimondhatatlan egységbe.1
Felmagasztosít,
a kölcsönösség áldott állapotába visz.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A lélek
egyedüli óhaja,
hogy
megszabaduljon
testi lététől,
s eljusson
a végső állapotba,
a tapasztalati világon
túli lényegiségbe,
az anyag nélküli,
az összesség legmagasabb,
létezésébe.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Ünnepek után
Hízott hulladék
zacskók között,
ünnepi lépteit
vesztett
félcipő,
párját kereső
vézna kesztyű,
magányos sál,
és egy egész kenyér
adnak találkát egymásnak
az éjszaka szárnya alatt;
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A mesebeli hétféle
fénypor-változás
minden emberarcon,
felismerhető.
A mimika teszi fel,
s rögzíti
jajszóra, vagy
ittas álomra
a kifejező arcot.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Üstökös
most nem ragyog
az égen, a lét minden
villanása szégyen, arany, ezüst,
vörös üveggömbök, torz világunkat
tükrözik, mint kicsinyített földgömbök,
remény és cél mind elillan, csak a hazug fény csillan.
Jézus születését ki várja még, műanyag jászolban fekszik rég.
Szeretet régen elenyészett, nincs ki énekeljen,
ha megszólal a csengő, a megvakult éjben.
Az Ég már nem mutat utat, a végtelen csak üres burkolat.
Kapualjba hajléktalan húzódik szenteste,
árnyékot se vet sovány teste.
Ő az egyetlen, aki meglátja a csodát:
angyal készül
leszállni
a körúti
háztetőkön
át.
1. oldal / 60