Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

fekszem magamban,
ráncos jelenemben,
holdam gerezdje egyre fogy,
szálló csendben
pénzes bögrémet rázva
hiába suttogom
mint varázsszót nevedet,
mindig ugyan abban
a jövőtlen percben maradok,

Bővebben: Behunyt szemmel

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A folyamatos jelenlét,
a legédesebb perc
gördülő állandósága
tart csak minket ébren,
s vonja ki érzésünkből
az időlegest,
s győzi le a mulandót.

Bővebben: Érzékelés kegyelmében

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A zene hullámain
ringunk.
Fogom derekad,
és a perc suhanva
velünk száll.
Lépéseimhez igazítod
lépéseidet.
Részegítő ujjaink
egybekulcsolódnak.

Szorítalak.

Kócos hajad arcomat érinti,
beszívom illatát.
Tiltón is engedő combjaid
közé lépek.

Szádat keresem.

A ritmus gyorsra vált,
messze perdülsz tőlem.

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Ha beterít
a könnyes sötétség,
és el kell fogadnod
a szikkadt messzeséget,

Bővebben: Mi marad?