Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Épp oly örök és veszendő
közönyös és lelkes
fényre éhes újszülött
idegen vagyok a Földön
mint bármi más foszló
pusztuló anyag sziklakő
zöld-csíra töviság
ami bennem jövő-reménnyel
összegyűlt
s por-hantból a szaporaság
hajnal vérszínében
elkülönült
csupán egy furcsa kivonat
melyben a pezsgő elemek
évmilliók alatt
kevertek ki engemet

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
1. Pince
A csend jár a nyomomban
a sötét mélyén.
A kioldhatatlan semmi neszeiben
botorkálva,
az olvadó falakat tapogatom.
A penészszagú levegőben
kutatom a kivezető fénysugarat.
A tégla-boltív
sokszorozza sóhajaimat.

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Az egyesült csillagok
pogány oltárának csóvája vetült ránk.
A segítő fény madarak dalán érkezett,
nem szólt emberi hangon.
Mégis érteni lehetett,
biztatott téged vegyél észre.
![]()
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Amikor Éva még
Ádámban volt,
Az élet örökké tartott.1
Ami látható értéktelen.
A rejtett fölötte van.

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Kösd be szememen
ne lássam ős-alakod finom
ceruza-vonalát
takard el hajzuhatagoddal
arcomat
vérembe ne olvadj
Egon Schiele (180-- 1918)
1. oldal / 71