Részletek

Írta: Fodor Miklós:

Szülőkategória: Irodalom

Kategória: Irodalom

Pap Gábor elmélete a csillagkép-rendszer kultúrafilozófiai jelentőségéről

*Nyolcvanöt éves Pap Gábor. Köszöntjük. (A szerkesztőség)

Igaz, ma is mindent elborít még a hó, de már bizakodva
kiálthatjuk oda a jövőnek: mi nem a Halál,
hanem a Feltámadás fiai vagyunk.”
(Pap Gábor: Utóhang – a Mag hó alatt című kötetből)

Pap Gábor a 70-es évek elejétől kezdte kidolgozni azt az elméleti keretet, mely eleinte a magyar népművészet, majd egyre inkább a teljes magyar archaikus-közösségi örökség értelmezési horizontját mind időben, mind térben, mind pedig filozófiai-teológiai mélységben a korábbi kísérleteknél nagyobb hatósugarú körré tágította. Az elméletet Jan Assman, a neves egyiptológus és kultúrafilozófus, szóhasználatával élve, kozmoteológiának nevezzük, e vallástörténeti kategórián belül a mágikus ismertetőjeggyel illetjük. E kialakulóban lévő tudományág háromféle nagy tárgyterületet vizsgál: legelvontabb szintjén nem egyéb, mint az égi jelképek és e jelképek egymáshoz való viszonyainak kifejtése (csillagfejtés); központi szintjén legfőbb témája a tágan értett magyar-szkíta „nép-nemzeti szertartásrend” jelképiségének az égi jelképeken keresztül futtatott értelmezése (művészet- és vallásfilozófia); legszélesebb körű témája pedig maga a kultúra, illetve a kultúrát alkotó ember (kultúrkritika). Pap Gábor viszonya e három egymásba fonódott tárgyhoz – különösképpen a népművészet jelrendszeréhez – nem klasszikusan tudományos. Röviden e viszonyt úgy jellemezhetnénk, hogy egyszerre tudósa és prófétája a mágikus kozmoteológiának. Tudósa, amennyiben a tudományos élet elfogadott normái szerint kutatja – tényeket tár fel, tényeket értelmez munkahipotézisek és szigorú (bár sajátos logikájú) következtetési szabályok segítségével, átfogó elméleti keretet rajzol -, és prófétája (táltosa), amennyiben az általa vizsgált tárgyból levonható tanulságokat jelenbe ültetendőnek állítja be.

Bővebben: Mágikus kozmoteológia

Részletek

Írta: Hamvas Béla

Szülőkategória: Irodalom

Kategória: Irodalom

A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyre lehetne állítani.

Ezúttal nem arról van szó, hogy valaki szórakoztató útikönyvek katalógusát szerkessze meg, vagy hogy időtöltésből a „puszta szigetre” száz kedves szerzőjét magával vigye, hanem arról, hogy olyan műveket gyűjtsön össze, amelyeknek fordítása minden nyelven már régen meg kellett volna, hogy legyen. E száz mű közül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás előtt egyetlen szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul magával vigyen.

A száz könyvön nem szabad száz kötetet érteni. Ez a helyzet sok furcsaságot idézne. Goethéből ki kellene hagyni Eckermannt, vagy a költeményeket, Dosztojevszkijből és Tolsztojból egy mű kivételével minden egyebet, a kétkötetes Platónból az egyiket. A száz könyv száz életművet jelent, száz oeuvre-t, száz szerző művének javát. Ahol csak egyetlen könyvről van szó, mint Rabelais-nél vagy Danténál, alkudni nem lehet. A modern szerzők azonban sokkönyvűek; náluk a könyvek címe vita tárgya, száma nyílt kérdés.

Az egyéni ízlés a katalóguson változtatni fog tízet, talán húszat, esetleg harmincat. Az eltéréseket támadni és védeni lehet. Ötven műben feltétlenül mindannyian meg fogunk egyezni; esetleg hatvanban, kedvező esetben nyolcvanban. Minden valószínűség szerint a legfontosabb nyolcvanban.

Bővebben: A száz könyv

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Irodalom

Kategória: Irodalom

Kedves Költő Barátaim!

A kérdésre próbálok ebben a levelemben választ adni, felhasználva egy régebbi tanulmányom gondolatait is. „ A költő nem érti az életet, – írja Kosztolányi – éppen azért ír, hogy az írással mint tettel megértse.” - Dylan Thomas meg azt mondja: „Költészetem a sötétségből némi világosságra törő személyes küzdelmem jegyzőkönyve.”. „A művész élete szükségszerűen tele van konfliktusokkal”, - mondja C. G. Jung, hiszen vágyakozik ő is, mint minden ember a boldogságra, a létbiztonságra, miközben alkotói szenvedélye mindenen átgázol. Emiatt lesz tragikus sok művész sorsa. Kevés az olyan nagy költő, akinek ne kellene drágán fizetnie az alkotói tűz isteni szikrájáért – teszi hozzá.

Bővebben: Miért írunk verseket?

Részletek

Írta: Molnár Miklós

Szülőkategória: Irodalom

Kategória: Irodalom

 Rouenben született egy olyan környezetben, amely egész életére és írói látásmódjára mély hatást gyakorolt. Apja, Achille-Cléophas Flaubert a roueni kórház elismert sebésze volt, így a kis Gustave már egészen fiatalon szembesült a betegség, a szenvedés és az emberi test valóságával. A kórház területén álló családi lakóház sajátos kettősséget teremtett számára; a polgári otthon meghittségét csupán néhány ajtó vagy folyosó választotta el tőle, amelyek mögött a kórtermek nyers és sokszor tragikus világa húzódott meg. Ez a kettős tapasztalat – az élet hétköznapi rendje és a lét sötétebb oldalának közelsége – mélyen beépült Flaubert érzékenységébe. Későbbi írásaiban, különösen a Bovarynéban tetten érhető az a hajlam, hogy az emberi létezés illúziói mögé nézzen, és a részletek pontosságával, szinte klinikai távolságtartással ábrázolja szereplői életét.

Gustave Flaubert (1821-- 1880)

Bővebben: Gustave Flaubert