Irodalom

Részletek: Írta: Oláh Tamás; Kategória: Irodalom

Turbók Attila válogatott versei

Első verseskötete 1975-ben jelent meg, a mostani válogatott versek gyűjteménye tehát negyvenhat év termését fogja össze. Már első kötetében emléket állított ifjan meghalt édesapjának, aki maga is ígéretes költőként indult a 20. század harmincas éveinek végén. A magyar történelem drámai fordulatai azonban megakadályozták a sikeres folytatást, hiszen az ifjú költő a háború után, 1946-ban meghalt. A nagyon korán elvesztett apa hiánya bizonyára hatással volt Turbók Attila költői indulására is. A válogatott kötetben is többször felbukkan, sőt hangsúlyozottan jelen van a tragikus apa-alak, mint a szerző nemzedékének többi költőjénél is, hiszen Kovács István, Utassy József, Bella István és mások fronton eltűnt apjukat siratták el megrendítő versekben.

Bővebben: ELSÜLLYEDT TANÚ?

Részletek: Írta: Karsai György; Kategória: Irodalom

Az Oidipusz-mítosz egyike a görög mitológia alaptörténeteinek. Az úgynevezett thébaii mítoszok egyik legfontosabb jellemzője, hogy egy kultúra – és ennek emblematikus megjelenítőjeként az erre a kultúrára alapozott város – megszületésétől a pusztulásáig, e kultúra felszámolódásáig kísérik nyomon történetét. A kezdet és a vég: az e kultúrát létrehozó és alakító hősök és hősnők sorsa, életútja alkotja a nagy egész – esetünkben Thébai és a thébaii kultúra – történetét. A magasba ívelő hérósz-életek, a harcban kivívott győzelmek, a város és/vagy az egyén boldogulásáért elért eredmények (családalapítás, -gyarapítás, a város megóvása a külső és belső ellenségtől, a megteremtett értékek ápolása és gyarapítása, létfontosságú jóslatok megszerzése és értő felhasználása stb.); mindezek az események részét képezik annak az egésznek, amit összefoglaló néven a mítosz-családból kirajzolódó kultúrának nevezünk.

Irodalom 9. (NAT2020) - III. A GÖRÖG IRODALOM - 22. A görög drámairodalom
Szophoklész

Bővebben: Szophoklész: Oidipusz király

Részletek: Írta: Vasy Géza; Kategória: Irodalom

A költő egyik legismertebb verse a Cambridge-i elégia, amely a Rapszódia egy őszi kertben (1960) című kötet Átkelés ciklusában, annak utolsó előtti darabjaként kapott helyet. Már a megjelenéskor felfigyeltek rá az olvasók, irodalmi esteken szavalták, a nyolcvanas évek elején a tankönyvekbe is bekerült, bár a középiskolákban Vas István tanítására csak a legritkábban került sor. Legfeljebb azon lepődhetünk meg, hogy a Hét évszázad magyar versei közé nem válogatták be.

Bővebben: Vas István: Cambridge-i elégia - verselemzés

Részletek: Írta: Kölcsey Ferenc; Kategória: Irodalom

Ismét felvíradott a nap, melyen százak előtt, az ország szerencsétlen királya, népe virágával együtt Mohácsnál elhullott. Álomtalan éjen keresztül vártam ezt, mit úgy hittem, közérzelem fog megszentelni. De nem első, s bizonyosan nem is utolsó eset, hogy a magános ábrándozó hitében megcsalatkozott; valamint az sem, hogy megcsalatkozásán költ fájdalmát a hideg vizsgáló kinevette.

Minden ember saját szemüvegével nézi a világot; s ki tudná meghatározni, ki tart jobb üveget? a vizsgáló-e, vagy az ábrándozó? Legyen, mint akar; az ábrándozó legalább a magáét rosszabbnak nem hivé; s ablakához ment, látni: a nevezetes nap emlékezete a nép arcain mint fog visszasugárzani?

Kölcsey Ferenc | Europeana