Részletek

Írta: Jan Kott nyomán Almási Miklós

Kategória: Irodalom

Éjszaka, tengeri vihar, a parthoz közelítő hajón rémület, halálfélelem. Pillanat, és a sziklákhoz csapódik s elsüllyed a bárka. Előkelő utasai nyögnek-sírnak. A kapitány: „Hát itt nem számit ki király, ki meg matróz – a természet erőivel szemben mindez közömbös marhaság.” Az egész darabon végigmegy ez az ellentét: a természet az úr, az ember – akár ranggal, akár tudással –, csak segéd lehet, vagy még az sem. A királyi utasok – úgy tűnik –, megfulladnak a habokban.

Bővebben: Az abszurd Shakespeare – A vihar

Részletek

Írta: Margócsy István

Kategória: Irodalom

Petőfi-év van, Petőfi-év lesz – ez évben feltehetőleg annyi szó fog esni Petőfiről, amennyi máskor tíz év alatt sem – s nyilván nagyjából ugyanazok a nagyszabású és nagyhatású közhelyek fognak felhangzani, egészen különböző személyek, figurák és intézmények szájából, amelyek százötven éve dominálják a folyamatosan élő, s folyamatosan önismétlő Petőfi-diskurzust. Petőfiről az a közhiedelem él (iskolás gyermekektől kezdve kitűnő írókig, irodalmárokig majd mindenkiben), hogy róla már mindent lehet tudni – s ezért mindenkinek nemcsak joga, hanem jogosultsága is van arra, hogy Petőfi alakját így vagy úgy minősítse, istenítse vagy parodizálja.

Nincs is ezzel semmi baj; legfeljebb annyi, hogy e közvélekedés mögött egyáltalán nem fedezhető fel a Petőfi-műveknek, szövegeknek alapos ismerete – a köztudat azt az életrajzi anekdotagyűjteményt és kb. negyven verset használja és minősíti, amelyet az 1870-es évek óta előír az iskolai tananyag, s ezeket a verseket is úgy interpretálja, amint azt a tananyag életrajzra koncentráló stratégiája előírja: azaz Petőfinek vagy lelkialkatával magyaráz meg mindent (holott Petőfinek lelkialkatát már annyiféleképpen rekonstruálták, hogy alig maradt belőle bármi elhihető), vagy pedig beilleszti Petőfit a forradalom történései közé, s csak aktuálpolitikai motívumokat tételez fel a megnyilatkozások magyarázatául (holott százötven évvel ezelőtti politikai eseményekhez nagyon nehéz, mondhatnám lehetetlen, közvetlen kapcsolódást találnunk).

Bővebben: Margócsy István: Szeptember végén

Részletek

Írta: Földesdy Gabriella

Kategória: Irodalom

 Babits Mihály
„Tavaszi szél” című versének elemzése

A Tavaszi szél verscímként nem feltételez mögöttes tartalmat, pláne nem súlyos társadalmi mondanivalót. Leginkább természetleíró, vagy az évszaknak az emberi életkort asszociáló jelentését hordozó voltára gondolunk elsősorban. Való igaz, hogy a tavasz hordozza a megújulást, az újjászületést, a kezdetet is, a szél pedig a vihart, a hideget, az arculcsapást is felidézheti bennünk. Szószerkezetként használva – tavaszi szél – a vers címeként csak utólag értjük meg a mögöttes tartalmat: egy mindent elsöprő társadalmi fordulatról és annak következményeiről van szó. Épp azért lep meg bennünket a vers, mert a cím alapján nem gondoltunk politikus tartalomra, ideológiai állásfoglalásra, inkább egy ártatlan természeti jelenségre. A verset megértve utólag kerül a helyére a cím helyi értelme.

Bővebben: IRODALOMTÖRTÉNETI ESSZÉ

Részletek

Írta: Nemes Nagy Ágnes

Kategória: Irodalom

Az úgynevezett alkotáslélektannak egyik legnagyobb nehézsége, hogy maguk az illetékes művészetcsinálók szembetűnően kevés felvilágosítással szolgálnak az alkotás mikéntjéről. (Ha ugyan szabad összefoglaló néven alkotáslélektannak nevezni azt a sokféle, sok módszerű kísérletmennyiséget, ami e címen feltűnik, és ha szabad „alkotás”-nak nevezni mindenféle művészi termelést.) Föltehető, hogy a művészek ezt nem irigységből teszik. Sem nem céhszerű titoktartásból, sem ájult szűkelméjűségből, sem egyéb, sanda indokból. Úgy látszik, nem tudják, hogy mit csinálnak. Úgy látszik, nem tudjuk, hogy mit csinálunk.

Bővebben: Tudjuk-e, hogy mit csinálunk?