Bor és átváltozás
- Részletek
- Írta: Baka Györgyi
- Kategória: Mások versei
„A víz az őselem.
Először a víz borrá változik,
aztán a bor vérré változik.
A víz az anyag, a bor a lélek,
a vér a szellem.”
Hamvas Béla
Az ég áldó könnye:
eső hull a szomjas
földre, a lágy talaj
magába fogadja
a magokat, benső
nedveivel érleli
míg fényre nem szökken
a szőlőtő, s termi édes
gyümölcsét, a bor testét.
Vonítás
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Költészet tart életben, ha nem tudnád!
Ritmus mutatja mi zajlik körülötted
a változó és teremtő erőben.
Míg dolgozik melledben a hústömeg,
verslábak ütemében jársz-kelsz a világban.
Jambikus a lejtésed, mikor egy rövidet üt pulzusod,
amit mindig követ egy nyújtott, és
három szapora tribrachis lépés után
jöhet két lassú, vagyis a spondeusz.
Néha kihagy egy ütemet, aztán
egy hosszú-rövid-hosszú creticus verslábbal
újra dobogni kezd.
Úgy érzed megállt, s többé nem ad hangot,
de a pirrichius apró lépései segítenek.
Kitölt teljesen
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A jövő helyére talán a semmi áll,
mikor majd a dühös szél
összegyűrt árnyékokat kerget.
Most legyen öröm nekünk élni!
Nem érdekel a múlt, talán nem is volt,
holnap meg lehet
forgó felhő bontja ki magát,
stölcséréből fénycsöppek
könnyei hullnak majd.
Csendes apokalipszis
- Részletek
- Írta: Baka Györgyi
- Kategória: Mások versei
Natalja Goncsarova képeihez
Félelmetes tágasságú és magas
a hajnali ég, a földön túli készül
kataklizmákban leszakadni.
Apokaliptikus seregek fegyverei
csillognak az érces keménységben.
Natalja Goncsarova (1881 - 1962)
A KÖLTŐ
- Részletek
- Írta: Karinthy Frigyes
- Kategória: Próza
A költő kényelmesen leült a kávéház asztala mellé, maga elé húzta a csészéjét, egy szem cukrot tett bele, aztán sírni kezdett. Szépen, egyenletesen sírt, előbb a jobbszeméből, aztán a balszeméből, a csészét ügyesen alátartotta. Mikor tele lett a csésze, megtörülte szemét a szalvétával, fölkavarta a csészét és jóízűen szürcsölgetni kezdte.
A szomszéd asztalnál magas, hórihorgas úr ült, és figyelmesen nézte a költőt. Egyszerre fölállt, és átlépett az asztalához.
- John Devil vagyok - mondta röviden.
- Az ördög? - kérdezte a költő kíváncsian.
1. oldal / 3