Újdonságok

  • Így voltam katona

    Gyakran megkérdezték tőlem: voltál katona? Elég bizonytalanul szólt mindig a válaszom: igenis meg nem is. Annak idején a legfontosabb motiváció, ami minket arra késztetett, hogy jelentkezzünk valamelyik főiskolára az volt, hogy szerettük volna elkerülni a katonai szolgálatot. Akkoriban két évet kellett kihúzni a mundérban. Sőt azok a pechesek, akiket a határőrséghez soroztak be három évet kellett szolgálniuk. Amikor felvettek a főiskolára az öröm, amit átéltem nem kis mértékben annak szólt, hogy konstatálhattam megkönnyebbülve, nem kell a besorozástól, legalább egy ideig tartanom.

    Bővebben ...  
  • Kilógtam a sorból

    Engem nem vonzott, hogy autóm legyen, utasként éltem az életem, meg gyalog. Mégis beláttam a kereskedelmi vállalkozásomhoz kell egy autó. Egy ismerős szólt, hogy tud Németországban olyan használt autó kereskedőt, akinek a telephelyén kímélt állapotú Mercedesek állnak. Rábeszélt, hogy menjünk ki és nézzük meg. Lehet találok egy jó állapotban levőt, ábrándoztam, hát elindultunk.

    Bővebben ...  
  • SZÁMADÁS

     1

    Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
    nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
    boldog akartál lenni és hiába,
    hát légy mi vagy: végkép boldogtalan.

    Bővebben ...  
  • Egy régi fénykép...

    Egy régi fénykép akad a kezembe. A vízben két fiatal férfi áll, válluk, fejük látszik csak ki a vízből. Mind a két alak szájában pipa van, arcukat gyér, pár napos szakáll fedi. A háttérben egy hajó vesztegel, vitorlái leeresztve pihennek. A víz sima, hullámok nem borzolják. Az egyik fej az enyém, a másik a barátomé, Endréé. A régi képet nézve megfiatalodok. Mindenki őriz egy rakás fényképet, tele olyan pillanatokkal, arcokkal, amelyekről már nem tudjuk hol készültek, kiket ábrázolnak, amelyekhez már nem köt emlék, vonzódás.

    Bővebben ...  
Scroll to top