Főoldal

A hólány

Részletek: Írta: Oláh Anna Réka; Kategória: Próza

I.

Az áruház nyüzsgött a rohanó emberektől. A csillogó díszek mindent beleptek, vakító fényük még nagyobb kapkodásra késztette a vásárlókat, és elnyomta a sötétedő, szürke égen még épphogy áttörő napsugarak szépségét. Nem, rájuk senki sem figyelt. Mindenki a ragyogás, a tarka ruhák, a színes ajándékok felé fordította a tekintetét, nem is sejtve, hogy a homályban van az igazi gyönyörűség, mert a fény csak ott válik igazán értékessé. Itt, bent az égőktől túltelített áruházban már a fényből is annyi volt, hogy értéktelenné vált. Úgy, mint annyi minden más, a huszonöt egyforma ing, az ötven egyforma zokni, a tizenkét egyforma pulóver. De az emberek nem törődtek ezzel. Miért is törődtek volna? Élvezték a csilingelő zenék, a tarka díszek, a karácsonyi nyüzsgés hangulatát.

Bővebben: A hólány

Illumináció

Részletek: Írta: Oláh Tamás; Kategória: Verseim

„Ahogy a szem nem láthatja
a tárgyakat napfény nélkül,
az értelem sem látja az igazságot
Isten világossága nélkül." (Szt. Ágoston)

Elmém csendjében,
felfokozott tudatom belsejében,
a szentélyek fűszeres illataiban,
a rozmaring, a bazsalikom, a levendula,
az olíva, a moha, a nedves föld,
és a friss kenyér, a tengerpart sós illataiban,
a mangó, a kókusz, a bambusz párájában,
a trópusi virágok
és a dzsungelek nedves levegőjében,
az eukaliptusz és a naptej felhőjében,
a kávé, az esőerdő, az édes juharszirup,
a papaya, az ananász, a maracuja
ízeiben fürödve várom
a megvilágosultság pillanatát,

Bővebben: Illumináció

Emlékek és Iratok -- könyvajánló

Részletek: Írta: Horváth Gáborné; Kategória: Kritika

Amikor kézbe vettem Oláh Tamás prózakötetét, legelső gondolatom a könyv címének további, lehetséges folytatása rendítette meg az emlékezetemet: Iratok és netán még – csengőfrász? (Bizonyára benne lesz!) A teljes címlap pedig három időszakot mutat fel történelmünkből: elhagyott gyár hátsó falát, utólag beszerelt valamiféle modernizáló, pótolt csővezetéket és a címfeliratot, amelyet gondolom, rá kellett „mázolni”, majd lefényképezni? A szerző bemutatkozása a fülszövegben rövid és költői. Mély értelmű gondolatsorát közli az olvasóval. mint „lírai én” a költeményekben. Tartalomjegyzékében azonnal felismerhető, hogy élete gazdag élményeit és az azt körülövező társadalom hátterét is teljesen szabadon, saját emlékezete különféle idődimenziói szerint írta meg. Eléggé szokatlan módon, hiszen az olvasók eligazításához az írásrészek – nem fejezetek – címéül a részegység kezdősorának két-három szavát ismétli. Petőfire emlékezve ez az írásmód inkább a költészetben gyakori.

Emlékek_és_Iratok.png