Újdonságok

  • Emlékezés nélkül nem élhetünk

    A legrettenetesebb, ha még élünk, de már nem ismerünk magunkra, már nem tudjuk kik vagyunk, nem emlékezünk sem a régen történtekre, sem arra ami tegnap történt, ha meghalt a bennünk élő, folytonosan alakuló, mégis változatlan belső világunk. Emlékezni kell, emlékezésünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, határozza meg értelmünket, érzelmeinket, cselekedeteinket. Emlékek nélkül nem élet az élet.

    Bővebben ...  
  • ESTI ÉNEK

    A holdat nézd, fölült a háztetőre,
    S arany testét szikrázó gombolyagba
    Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma,
    Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, -
    Fáradt szegény, pihenni volna kedve:
    Érzed? most rád néz, s elszántan, vakon
    Hozzád vetné magát az ablakon,
    S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.

    Tóth Árpád, a halk szavú költő » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek

    Bővebben ...  
  • Óra

    Ha meglátja
    ráncos arcomat
    pontosan mutatja
    élő kerek sebe,
    mi még hátra van nekem,
    fittyet hány derűre,
    keserűre,
    monoton ingája
    szabadon szálló ének,

    Képtalálatok a következőre: ingaóra képek

    Bővebben ...  
  • Vas István: Cambridge-i elégia - verselemzés

    A költő egyik legismertebb verse a Cambridge-i elégia, amely a Rapszódia egy őszi kertben (1960) című kötet Átkelés ciklusában, annak utolsó előtti darabjaként kapott helyet. Már a megjelenéskor felfigyeltek rá az olvasók, irodalmi esteken szavalták, a nyolcvanas évek elején a tankönyvekbe is bekerült, bár a középiskolákban Vas István tanítására csak a legritkábban került sor. Legfeljebb azon lepődhetünk meg, hogy a Hét évszázad magyar versei közé nem válogatták be.

    Bővebben ...  
Scroll to top