Agónia
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Anyám emlékére
A rohamok kis szünetekkel
ismétlődtek,
mintha a köztes időben
a ziháló test
a megfoghatatlan elérésére
gyűjtötte volna az erőt,
egy kis habzó nyál
jelent meg kegyelmet kérő
néma ajkai között.
Rám nézett ugyan,
de nem látott,
szeme fegyverei eltűntek,
drága fényöltözete
messze mögém,
nehéz útjának
mérföldköveire révedt.
Requiem
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Gyászének 56 hőseire emlékezve
Kyrie
A novemberi napokat
roncsolt házak, szeplős falak könnyezik.
Tört ablaksereg néz a friss halmokra,
fák és padok hűs pihenői között
a néma fájdalomra.
Ötvenhatos zászló
- Részletek
- Írta: Baka Györgyi
- Kategória: Egyéb
Mint utca porába
hullott rongy,
kushadt a zászló,
meggyaláztuk
elomló hitünkkel.
Nem mertük látni
belülről vakká lett
szemünkkel
az ifjúság fénylő arcát
mellyel érted kiáltott:
szabadság!
Ó ifjúság
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Múltunk deszkapalánk résén át
lesem meg a hétköznapok tengeréből
felkelő valamikori naparcokat,
a martalóc felhők árnyéka mögül
kibújó tekinteteket,
HITTÜK, IGAZ VOLT – EGYSZERI
- Részletek
- Írta: TURBÓK ATTILA
- Kategória: Mások versei
Magas hazánk a mélybe tért? Most jött csak emelkedése!
Először halkan, kérve kért, nem fülelt a cselvetésre,
Hortobágy – Recsk-kapurésre, szivárgó csíkra nem figyelt,
ám a hazug mellverésre, álszent újratemetésre,
mint riadt őz, már felneszelt.
1. oldal / 4