„...S a szűk körben, mely centrumáig tárul
a mindenségnek, hol Dis tartja székét,
örök keserv az árulóra hárul.”
DANTE ALIGHIERI
LA DIVINA COMMEDIA
(Babits Mihály fordítása)
Mikor egyik neved elfedi a másikat,
a magány végleg rád csukódik,
szűkülő börtönéből többé
nem tudsz kitörni.
Párnád alá kell rejtened titkod.
A szűk, földalatti folyosó végén
egy imbolygó alak
közeleg felém.
Felismerem, Cassius az.
- Mi a jelszó? - kérdez rám
ölni kész gyönyörrel.
- Jupiter – ordítom rémülten lepelarcába.
- Akkor halj meg a nevében – üvölti.
S pengéje széttárt karjaim közt tör
véremnek utat1.
Különös sors. Valaki (jelesül Oláh Tamás) végigdolgozza egész életét, gyógypedagógus lesz, pszichológusi diplomát szerez, nevelőtanárként hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik, később a népszerű tudományos-ismeretterjesztő hetilap, az Élet és Tudomány munkatársa, idővel pedig főszerkesztője lesz, miközben társszerzőként neves pszichológusokkal szakkönyvekben szerepel, fiatalabb korában még filmforgatókönyvek írásával is kacérkodik, ám amikor e tevékeny évtizedek után végre eléri a pihenést és megnyugvást kínáló nyugdíjas kort, az emlékezés és a lassú felejtés bársonyidejét, közvetlen környezete számára is váratlanul, elementáris erővel versírásba kezd!
A legtöbb szörnyűséget az ember ember ellen, a jobb világ megteremtése közben követte el. Az erkölcsi tökéletesség önmagunk iránt lehet követelmény, de veszélyes, ha másokat akarunk harcias meggyőződésből jobbá tenni. A megszállott, küldetéstudattal megfertőzött ember csak a fényes végcélt látja maga előtt és mindenkit, aki útjában áll könnyen ellenségnek hisz. A megingók hamar árulóknak kiáltatnak ki és kevesebb kíméletet érdemelnek, mint az eredeti ellenfelek. A terror számukra legtöbbször nem egyéb, mint a gyors, szigorú és engesztelhetetlen “igazság˝ érvényre juttatása. Vezérei az eszme iránti odaadásra, a feltétlen engedelmességre és ha kell, az önfeláldozásra biztatják fanatizált híveiket. A hatalom megszerzése érdekében minden eszköz megengedett, az áldozatok – még ha emberéleteket követelnek is – elfogadhatók. De amint hatalomra kerülnek – tagadva mindent ami volt, állítva mindent, ami lesz - már csak uralkodni akarnak. Miközben azt hirdetik, hogy a társadalmi vagy isteni igazságosságot akarják megteremteni, csak a maguk hasznát nézik. Így lesz lassan a jobbító szándékból pusztítás, az egyenlőségből a kiváltságosak jóléte és a többség nyomora.
„Míg mi élünk, nem lesz más e
Veszett Európa”
Tóth Árpád: Elég volt a vágta
Mit mond neked a
határokon átzengő
déli harangszó, Európa?
Ács Margit szerint természetellenes, ha egy írónak nincs véleménye a hazája sorsát érintő kérdésekről.
Élő kő,
hajlékony fém,
redők,
mozdulatok,
arcok,
éber évszázadok,
elpártolt szívek,
lágyuló,
szorgos kezek,
a vésett némaság
kemény vonásai,
Az emberi méltóság fogalmát – antik és reneszánsz előzmények után – Immanuel Kant vezette be az európai gondolkodásba, midőn 1785-ben megjelentetett etikájában azt hangsúlyozta, hogy az emberi személyiség “létezése önmagában cél, méghozzá olyan, amely helyett nem tételezhető másik cél, hogy annak pusztán mint eszköz álljon a szolgálatában…”2 Az emberi méltóságnak elemi feltétele az, hogy az ember azonos lehessen önmagával. Az emberi önazonosságnak viszont az anyanyelv a legfontosabb tényezője.1
Mondj igent!
Mondj igent, hogy ne kelljen szégyenkezned,
s ne lásd gyalázatod a tükrödben.
Jövőd amit elveszthetsz, ébredésed
késő lesz. Jer, ne lázadj magad ellen!