Szabadság, hadd nézzünk szemedbe! - két kötet
- Részletek
- Írta: Benke László
- Kategória: Irodalom
Az első kötet előszava
Nem akartunk mi elszakadni Ausztriától. Nemhogy Széchenyi, kezdetben még Kossuth is meghagyta volna Magyarországot – ha a körülmények engedik – a Habsburg császárok magyar királyi koronája alatt. A felelős magyar kormány megalakulása és működése igen gyorsan megtörtént. Rohamtempóban születtek a 48-as magyar törvények. A császári és királyi korona hamarosan összekoccant, sok tisztázatlan kérdés maradt, például: közös főparancsnokság kérdése vagy két külön hadsereg; a pénzügyek feletti rendelkezés joga; a birodalmi államadósság megosztása, ahogy a nemzetiségek jogainak rendezése is.
Legyen béke! -- prózavers
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A tüskés hátú, falánk, tűzokádó fajzat
fenyegeti megint kék-mindenségünk szűk gömb-világát.
Most még járja kirótt útját,
de parányi hajlatán már fázik rajta Európa,
s vele reszket minden kontinens, az egész girhes gerincű emberiség.
Vége-nincs kút-mélybe hullt méla szemű béke erőnk.
Francisco José de Goya y Lucientes (1746-1826) spanyol festő képe
Oláh Tamás verseiről
- Részletek
- Írta: Bagdy Emőke
- Kategória: Irodalom
„Féltett maszkod alól kivilágol, ki vagy valójában” írja a költő a Tintapacák című versében, leleplezve magát, mint a lélek szakavatott ismerőjét, a pszichológust. Oláh Tamás költészetének egyedi arculatát a mélyen lélekbe gyazottság jellemzi. Verseinek tárgya éppúgy lélektani ihletésű, mint sorainak üzenete. Ha olvasod e kötet verseit, már az első ciklusban /”Szelíd sóhajjal”/ a megismerés kapuival, az érzékszervekkel, ezek hatalmával hoz költői kapcsolatba.
Pont határok nélkül
- Részletek
- Írta: Tornai Xénia
- Kategória: Mások versei
Pont úgy álltak össze a csillag-
parányok fenn azon az esten,
Hogy pályájuk résén hosszú
utat téve végül Budapesten,
Térnek és időnek véletlen-
szerűen forrpontjába estem,
És ott megszülettem.
Ha szemed...
- Részletek
- Írta: Oláh Zoltán Márk
- Kategória: Mások versei
Ennyi bűn között itt lehetetlen élnem,
mindenütt csak szenny, amerre szem csak tekint,
az elénk vetett konc bűzös szagát érzem.
Ma kedves, de holnap gőgös lesz majd megint,
1. oldal / 2