Mit látsz bennem?

Először a fehér bot a széken,
Az összetört poharak,
Majd a soha többé ki nem nyitott könyvek,
Az el nem húzható függönyök,
Nos azok voltak,
Melyek szembetűntek,
Először,

Hologram

Ami belénk mar vagy becézget,
amit látni vélünk, töredéke
a mindent átfogónak.
Állandósága illúzió.

Az utolsó kávé

Mikor az öregek
nem tudnak aludni, intő
jele ez a halál közeledtének:
bizonyíték, hogy már nem jól
működik a létfontosságú szerkezet.

Magányosan,
a szembeni
öreg ház tetején,
egy kémény karikákban
árasztja
könnyed füstjét
a nedves és fakó
hajnalon.
Egy kedves öreg
lakik ott szemben
ki talán éppen
kávét főz a konyhában.

(Közel
a halál azoknak
akik nem tudnak aludni.)

Méhkirálynő

Te vagy a teljes,
a határtalan sík
torkolatán az égi-fürt,
a fölgyűlt éjszaka,
a világító test az égbolton,
a hideg fölöslegesség,
az önmagába nyelt tömeg,
álmok vére, füst-köntös
a ruhátlan szövedék űr-dobbanásain,
a feszítő kezdet,
a nyitott szem mélye,

LESZÁLLTAM ANYÁM ÖLÉBŐL

Egy sugallaté voltam…

A nyáron kórházba kerültem egy kisebb operációval. De huszonnégy óra hosszat nem volt szabad megmozdulnom, és öt óráig teljesen érzéketlenül feküdtem (deréktól lefelé) a gerincembe nyomott injekciótól. Ezután elkezdődött a fájdalom a vágások helyén. Négy fájdalomcsillapító nem segített: csak az ötödiktől könnyebbültem meg. Ugyanúgy elnyelt a semmi, mint három éve, amikor eltört a felsőkarom. Megint közel kerültem a halál sötétségéhez, akárcsak 1986-ban: akkor szédüléssel ápoltak a Kútvölgyiben. A meszesedéstől támadt oxigénhiány okozhatta, hogy agyam egyensúlyszerve nem működött, s én úgy éreztem: tengelyem körül forgok; elöntött a verejték, hányingerem volt, és azt hittem, kínlódásomnak sose lesz vége.