Versek

1
Láttad?

Ma éjjel szomorúfűz akadt
az utunkba és oly szomorún
könnyezett ki a fekete és
lázas udvarból, hogy félősen,
sejtőn megremegett a testünk

Árnyékban éles fény vagy - sosem látott képek Radnótiról és ...


Sant lacrimea rerum1

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Terebélyesen,
kemény kötéssel,
ősállat gyökerű terpeszben áll
a színekkel zsúfolt
térben,
úszó sörénnyel érkezik a szél,
halk csókot lehel a tétlen tájra,
eget vág,


Sestina az örök szerelemről

Egy hársfa áll a dombtetőn.
Minek virágzik ő ily ártó szenvedéllyel?
Tövével egy a tölgy, miről egy ág
kinyúl felé. Nem éri el sosem.
De egy irányba dőlnek ők, a szél
ha fú, s velük nyöszörg a végtelen.