Versek

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.1

Bajom látod van elég.
Hátam gerincén a hegyek
Fájdalmam mérik.
Zsibbadt kezem
Nem tud imára kulcsolódni.
Félbehagyott mozdulataim,
Siketnéma módján,
Kérik vigasztaló ölelésedet.

Oh boldog a kis lusta tó,
Szelíd képeket ringató,
Partja virágtól roskadó,
S ha este jön a posta-ló,
Bús nagy feje rádől s mohó
Hűs kortyot inni néki jó.

Tóth Árpád, az ideiglenes zsidó | ma7.sk

Még sötét van, a kinti világ,
fájó hazám, csendbe hulltan
várja a reggelt.
A derengő tárgyak, rezgő árnyak
még az álom peremén játszanak.
Gondolatfutamok akkordjai
képekbe ágyazva peregnek elém.

Betűk, betűk, ti téveteg vonalkák,
Szeszélyetek mi cél felé halad?
Ti, búm guzsallyán sodrott halk fonalkák,
Mivé lesztek ma ujjaim alatt?
Nem is tudom: szövöm csak s bontom árván
A kusza dalt s a tompa öntudat
Bús Penelope-kedve, mit se várván,
A rokka vak pergésén elmulat...

Tóth Árpád (költő) – Wikipédia