Részletek

Írta: Arany János

Kategória: Mások versei

1.

Írjak? ne írjak? egyre számolom

Határozatlan az öt ujjomon.

Nem írni, vétek; írni, kész harag…

De mikor Bikfic is verset farag!

Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szerény koldusnak táskája üres;

Bővebben: Írjak? ne írjak?

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Szemed
rejtett kincsed,
akár a barométer,
jövendöl változó kedvet,
ha felhő vonul át bogarad egén,
és fagyos szelet hoz,
vakon záporoznak
viharának sötét szavai,
ha harag villan belőle,
szerelmed foszlik szét
a kín leheletén,
ha fénye ködmedrű völgyben ázik,
éj-pilláidról a fehér seregébe gyűlt
fáradt szellem küldi jeleit,
az illatos csendben
fulladtan delelnek ikreid,
meztelen éjszakákon,
napsütötte álmokat kerget,
szív-teli örömöket szomjaz
alvó szemed.

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Helyszíni közvetítés

Mentőautók sora áll
a sebzett vakolatú kórház előtt,
a szárnyas ajtó
tárva nyitva a hordágyaknak,
a terem oszlopai között,
hevernek kerekes ágyakon
a vizsgálatra várakozók,
gipszek fojtogatják a lábakat,

melletted mindig szenved valaki más is

Bővebben: Balesetin voltam

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Amikor tükre a pálmafák résén
ferdén felém villant, megálltam,
színe szürkének tűnt,
csalódva közeledtem széljárta partja felé:
hiába kértem mutassa önmagát,
zenéljen, kacagjon, ügyet se vetve rám,
alvó magányba hulltan tárult elém,
– tespedőn a párás légbe veszve.

Bővebben: Tenger