Interjúk

Esteledik már...
Régen a halk, füves, ódon klastromok udvara megtelt
jámbor szerzetesekkel ilyentájt, barna csuháju
álmodozó szentekkel, akik puha révedezésben
mormoltak s mialatt az alázat imája kibuggyant
szívükből, fejük áhitatos mellükre hanyatlott...”
(Dsida Jenő: Kóborló délután kedves kutyámmal)

 

Professzor úr, a mostani hangulatodat, visszavonultságodat tükrözik ezek a vers-sorok, de fiatalon ugye Te is meg akartad váltani a világot?

- Igen, én is. E verssorok azonban már húszéves koromban belém ivódtak. Életem legtevékenyebb korszakában is mindig ott élt tudatom mélyén a nosztalgia a „vita contemplativa”, a szemlélődő élet iránt. A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küz-dünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, majd jó ideig szégyelljük letenni a magunkra vállalt terhet. Ahogyan fogynak éveink, úgy világosodik meg előttünk, hogy a dolgok összefüggésrendszere mennyire bonyolult. Rájövünk, a cselekvéshez nem tudásra van szükség.

Természet Világa különszám jelenik meg Simony Károly emlékére | Wigner  Fizikai Kutatóközpont

Hanem mire?

Hitre. Elsősorban hitre. Tántoríthatatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül. Magamról szólva, nekem soha nem volt akkora hitem, hogy elfogadjam, érdemes embereket feláldozni valamilyen magasztos eszméért. Akkor már inkább Voltaire-rel mondom: műveljük a kis kertecskéinket, s a bennünket körülvevő mikroklímában jó lelkiismerettel tegyük azt, amihez értünk, amire képességeink feljogosítanak.

Beszélgetés Bagdy Emőke pszichológussal

– „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit” fogalmazta meg Karinthy Frigyes nagyon találóan. Ha ennyire különbözőek, hogyan tudnak mégis harmóniában élni egymással?

– Vissza kell egyet lépnem, hogy megalapozzam a különbözőség értelmét. Először fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi végre vagyunk a világon? Mi az emberi létezés értelme? Alapvető küldetésünk az, hogy tovább vigyük az életet, és ez az élettörvény vallási irányzattól, filozófiai értékrendszertől független. Tehát mi az értelme a különbözőségnek, hogy a kérdésre is válaszoljak, hát éppen a különbözőségben rejlik az érték, ami a nőből hiányzik, az megvan a férfiben és fordítva, azaz együtt alkotnak egy harmonikus egészet. Úgy illeszkednek egymáshoz, mint a jin, meg a jang, egyszerre segítik és visszafogják egymást.


Miben gyökerezik, és miben nyilvánul meg a férfi és a nő különbözősége?

– Induljunk ki a legalapvetőbb eltérésből. A férfi XY kromoszómából tevődik össze, hormonális működése a tesztoszteron termelés, amely már az életének a nyolcadik napján beindul. Ez biztosít olyan tulajdonságokat a számára, mint a bátorság, a harciasság, vagy éppen a nő megvédése, oltalmazása. A férfiaknál a bal agyfélteke a dominánsabb, azaz racionálisak, kiválóan tájékozódnak, egyszóval segítenek a nőknek eligazodni a világban. Ehhez hozzásegíti őket biológiai felépítésük is, izmosak, nagy fizikai teljesítményekre alkalmasak, övék a valamit teremtő módon „megalkotás-alakítás” képessége és a legfőbb csúcsteljesítmény: a gyermeknemzés is.

A zene történetében évszázadok óta nem volt példa arra, hogy valaki ilyen magas szinten képes legyen ennyiféle hangszer megszólaltatására – áll az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia indoklásában, amely az év végén rendes tagjává választotta Kathy-Horváth Lajos zeneszerző-hegedűművészt. 


Egymaga felvett egy teljes szimfonikus lemezt. Milyen hangszerekkel szólaltatta meg a saját szerzeményű zeneművét?

A XXI. század technikája tette lehetővé, hogy egy teljes szimfonikus zenekar hangfelvételén, minden hangot akusztikus hangszeren én játszhattam fel több sávon keresztül. A felvételen egyetlen hang sem szólalt meg elektronikus eszköz által. Ez húsz hegedűt, négy nagybőgőt, hat csellót, négy brácsát, zongorát, cimbalmot, gitárt, hárfát, ütőket jelent, speciálisan elhangolt hegedűket és brácsát, illetve mivel a rézfúvót nem tudom megfújni, bass, alt és tenor furulyákkal, különböző méretű nagy szájharmonikákkal, tangóharmonikával helyettesítettem azokat.

- Mielőtt főszerkesztő lettél, már jó ideje dolgoztál a lapnál. Mikor kerültél oda és milyen előzmények után?

- 1973 vége felé lettem a lap munkatársa. Előtte nem sokkal végeztem pszichológia szakon, és pályakezdőként egy fiatalkorúak számára létesített javító-nevelő intézetben kezdtem dolgozni pszichológusként. A gyerekekkel való foglalkozáson kívül az is a feladataim közé tartozott, hogy valamiféle pszichológiai portrét készítsek róluk. Nagy lelkesedéssel vágtam neki, és amikor már úgy az ötvenediknél tartottam, megkérdeztem, mi lesz ezeknek a dossziéknak a sorsa. Azt felelték, az igazgatói titkárságon van egy nagy szekrény, annak a tetejére betesszük. És aztán? Ott marad. Attól kezdve alábbhagyott a lelkesedésem. A laphoz úgy kerültem, hogy az akkori főszerkesztőnek, Fenyő Bélának a lányával együtt végeztem az egyetemen és Béla szólt neki, hogy kellene valaki, aki az Élet és Tudománynál a pszichológia rovatot gondozná. Addig egy már nyugdíjas korú kolléganőm foglalkozott ilyesmivel is, Ács Manyikának hívták és tulajdonképpen ő vezetett be a szerkesztői munka rejtelmeibe. Persze, Fenyő Béla volt az igazi tanítómester, mint valamenynyiünknek. Arra törekedett, hogy fiatal munkatársakkal, saját neveltekkel vegye körül magát, és ez így is történt.

 

 

 

 

 

 

Elalvás előtt, hajnalban fölriadva, vagy akár egy kávéházi asztalra könyökölve rendszeresen azon kapom magamat, hogy beszélgetek. De kivel? Könnyű lenne azt felelnem, hogy saját magammal. De ez nem olyan biztos. Valaki kérdez, és valaki felel. De hogy ki is az? ~ Pontos válasz helyett megpróbálok rögzíteni egy ilyenfajta "beszélgetést".

Vers a hétre – Pilinszky János: Kihűlt világ - Cultura.hu

Ami az Isteni színjátékot illeti, rögtön a költő halála után megkezdődött a kommentárok hosszú sora, melyek élén Dante fiainak, Pietrónak és Jacopónak a magyarázatai állnak. Őket követően még a quattrocentóban olyan kommentátor tűnt fel, mint Boccaccio, akit sokan a mai napig a legnagyobb dantistának tekintenek. – Dante Komédia I. Pokol kommentárkötetéről Kelemen Jánossal, a kötet szerkesztőjével beszélgettünk.

Jelenkor | Kelemen János írásai