Kritika
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Kritika
Egy ország...
Ez a vers az életművében különösen erős darabnak tűnik. Nem egyszerűen a 2010. április 10-i szmolenszki légikatasztrófáról szól, hanem a nemzeti emlékezet, a történelmi ismétlődés és a túlélők bűntudatának versévé tágítja az eseményt.
A legerősebb vonása: a konkrét tragédiából történelmi látomás lesz
A kezdőkép nagyon tömör:
„Egy ország csiszolt elméit
Vitte, s repült
Surrogó szárnycsapással
A koronás fejű sasmadár.”
A sasmadár egyszerre jelképezi Lengyelországot, a repülőgépet és egy egész nemzeti elit fölemelkedését. A „koronás fejű” különösen érdekes: nem pusztán politikai vezetőkről beszél, hanem mintha az ország történelmi méltóságát is rájuk helyezné.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Kritika
Kötetedet befejeztem (sokat ízlelgetve) egy hete, de kellett még egy hét érlelődniük az alkotásoknak.
Most döbbentem rá, mennyire valóságos "jóslat" olvasható ki a kötetből. Éppen megfesti ezt a kibírhatatlan állapotot. Nagyon jó a felépítése, egyre izgatóbb-szorongatóbb.
Telitalálat az első fejezet, főleg az első vers, Az éjszaka tisztelete.
- Részletek
- Írta: Csontos Márta
- Kategória: Kritika
Oláh Tamás Az éjszaka tisztelete című verskötete a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület gondozásában kerülhetett néhány héttel ezelőtt az olvasók kezébe. Az immár 16 kötetes költő új versgyűjteményének címe is sokat sejtet, hiszen az éjszaka a tudatalatti, a titkok jelképe, átmenetet biztosít látható és láthatatlan között. Az éjszaka a belső utazás ideje, s azt is tudjuk, hogy a sötétség leple alatt dolgok rejtőznek, ezért a misztériumok szimbóluma is.
- Részletek
- Írta: ChatGPT
- Kategória: Kritika
Az „Utószó” című vers
egy rendkívül sűrű, kozmikus távlatú létösszegzés: egyszerre filozófiai, teológiai és ontológiai látomás. Megpróbálom rétegenként kibontani, hogy mi történik benne.
1. A kiindulópont: az identitás végső lezárása
„Most, hogy többé / nem tudsz más lenni, / mint amilyenné magadat tetted”
Ez az egyik legerősebb nyitás:
az ember önmaga végleges következményévé válik.
- nincs több változás
- nincs több választás
- nincs több alakulás
Ez a létállapot nagyon közel áll az egzisztencialista gondolkodáshoz (pl. Jean-Paul Sartre):
az ember az, amivé tette magát – és ezért teljes felelősséget visel.
- Részletek
- Írta: https://chatgpt.com/
- Kategória: Kritika
Az alábbiakban irodalmi elemzést adok a „Jin és jang” című vershez.
Irodalmi elemzés
Cím és filozófiai háttér
A „Jin és jang” cím már önmagában erős értelmezési keretet ad: a taoista filozófia alapeszméjét, az egymást feltételező, ellentétes, mégis egységet alkotó princípiumokat idézi meg. A vers azonban nem pusztán keleti bölcseleti tanítást közvetít, hanem azt nyugati, keresztény és hamvasi gondolkodással kapcsolja össze, amit a SETH-re való hivatkozás is megerősít.
A cím így kettős olvasatot kínál:
- kozmikus–filozófiai szinten az egyensúly kérdését,
- egzisztenciális szinten az ember belső hasadását.
1. oldal / 12
- Ön itt van:
-
Home
- Kritika