Mások versei
- Részletek
- Írta: Csontos Márta
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Már napok óta mosod a szőlőt, vagdalod
az érett fügét, s a lehullott almát, fejed
fölött darázs-glória, arcodon Dionüszosz-
kacsintás, s ahogy ott ülsz a sámlin a
hunyorgó őszi napsütésben, szinte vallásos
áhítattal simogatsz minden szemet,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
szárnyaimat összekaptam
estem zuhantam
már akkor is
forrt a víz
földnek futottam
égett a fű
barlangba bújtam
fojtott a füst
mintha idenőttem volna
bél-görbe sikátor kijáratánál
két méteres pózna
szó-verebek
szárnya
bántja
a torkom
- Részletek
- Írta: Boleyn Anna:
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Boleyn Anna
- Részletek
- Írta: Sylvia Plath
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Erőszak tere volt –
Hajammal tömte be a szám a szél,
Elvágta hangom, és a tenger
Vakított fényeivel, holtak élete
Pergett le ott, olajként szétterült.
Ízleltem a rekettye gonoszságát,
Fekete tüskéit, sárga
Gyertyavirága utolsó kenetét.
Ezek hathatós, nagyon szép virágok;
És tobzódtak, mint a kínszenvedés.
Csak egy helyre lehetett menni.
Bujkálva, szagosan:
Az üregig szűkült minden ösvény.
S a csapdák csaknem magukra csappantak –
- Részletek
- Írta: Szergej Jeszenyin
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Igéző bú és csalás az élet,
leigázó szörnyü hatalom:
egy vonása goromba kezének
végzet-betűt hágy a papiron.
Valahányszor szememet behúnyom,
azt mondom: "Hadd tomboljon szived.
Csal az élet, mégis olykor-olykor
hazugságát édesíti meg.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895-1925)
1. oldal / 76
