Próza
- Részletek
- Írta: Eötvös József
- Kategória: Próza
Sokat vándoroltam fiatalabb koromban, s bármi megelégedve érezzem magamat a szűk, de szerető körben, hol napjaim folynak, vannak időszakok, midőn a vándorlási vágy most is erőt vesz rajtam. Nem mintha kíváncsiságom ösztönözne, s új helyek s emberek ismeretsége után vágyódnám, hanem csak azon élvezetért, melyet sok ideig egy helyen tartózkodva, helyzetünk változtatásában s az utazás egyszerű, de érdekes eseményeiben találunk. Sőt, ha tőlem függ, én inkább oly helyeket keresek fel, melyeket már bejártam, mint egészen ismeretlen vidékeket; legjobban érezve magamat akkor, ha vándorlásaim közt régmúlt napok emlékeivel találkozom, s egyes pontokon azon érzelmek s gondolatok visszhangjai ébrednek lelkemben, melyeket ugyanazon vidék gerjesztett bennem, midőn azt évek előtt először láttam.
- Részletek
- Írta: Oláh Anna Réka
- Kategória: Próza
I.
Az áruház nyüzsgött a rohanó emberektől. A csillogó díszek mindent beleptek, vakító fényük még nagyobb kapkodásra késztette a vásárlókat, és elnyomta a sötétedő, szürke égen még épphogy áttörő napsugarak szépségét. Nem, rájuk senki sem figyelt. Mindenki a ragyogás, a tarka ruhák, a színes ajándékok felé fordította a tekintetét, nem is sejtve, hogy a homályban van az igazi gyönyörűség, mert a fény csak ott válik igazán értékessé. Itt, bent az égőktől túltelített áruházban már a fényből is annyi volt, hogy értéktelenné vált. Úgy, mint annyi minden más, a huszonöt egyforma ing, az ötven egyforma zokni, a tizenkét egyforma pulóver. De az emberek nem törődtek ezzel. Miért is törődtek volna? Élvezték a csilingelő zenék, a tarka díszek, a karácsonyi nyüzsgés hangulatát.
- Részletek
- Írta: Oláh Anna Réka
- Kategória: Próza
A templomban egy csoport gyerek betlehemest gyakorolt, mögöttünk emberek gyűltek össze a padokban. Az oltár sötét volt még, csak az örökmécses világított gyenge lángjával. Előttem egy nő a padra borulva imádkozott. A gyerekek befejezték a próbát, és csendesen elvonultak a sekrestyébe. Most már csak halk suttogások hallatszottak. Megszólalt a csengő, felálltunk. Mély hangján búgni kezdett az orgona, miközben fény gyúlt az oltárnál. A szentbeszéd alatt majdnem elaludtam, és láttam, hogy Dorottya is unja már. A pad alatt figyelt valamit, aztán óvatosan lehajolt
- Részletek
- Írta: Karinthy Frigyes
- Kategória: Próza
Felszabaduló gondolat, repülj... Senki nem figyeli szavad, nincsenek magasabb érdekek, mint amit gondoltál és közölni akarsz. A cenzor nem néz mereven szemedbe, mikor kinyitod a szádat, nem fagy ajkadra a szó jeges tekintetétől - beszélj! Halljátok hát, kimondom nyíltan, ahogy megfogant bennem a megismerés... Kimondom, hogy mi a véleményem azokról, akik...
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
Tíz éves lehettem, amikor a szomszéd villába új lakók költöztek. Hírük megelőzte őket, a kerítésen át lestük, mikor tűnik fel Hidegkúti Nándor, hogy lelkesen integethessünk neki. Egy velem egykorú fiú és egy szőke, pár évvel fiatalabb kislány, meg a mosolygós arcú, dauerolt hajú felesége tartozott a családjához. Hamar összeismerkedtünk Kisnándival, a híres futballista fiával, akinek persze mindenki a barátja akart lenni.Érdekes a foci mégse lett a kedvencem, amit az is bizonyít, hogy nagyon sokáig nem láttam élőben meccset.
1. oldal / 4
- Ön itt van:
-
Home
- Próza