Próza

Ezt a könyvet
életem valóságos
eseményei irták,
de az élő személyekkel való hasonlóságokért
kizárólag a képzeletem tehető felelőssé.

Becsukom a szemem, és nem érzem a nappal és az éjszaka közt a különbséget. Lebegek az áhítatos csendben, szívem még ver, az élet a győztes, életre vagyok ítélve, minden óra, nap mindent ad, és aki él annak emlékeznie kell. Egy régi fénykép akad a kezembe. Két fiatal férfi ül a sekély vízben, válluk, fejük látszik csak ki a vízből. Mind a két alak szájában pipa van, arcukat gyér, pár napos szakáll fedi. A háttérben egy hajó vesztegel, vitorlái leeresztve pihennek. A víz sima, hullámok nem borzolják. Az egyik fej az enyém, a másik a barátomé, Endréé. Kölyökarcainkat nézegetem. Mögöttünk a víztükör szürkének tűnik a fekete-fehér fotón. A régi képet nézve megfiatalodok.

A következő nyáron apám elvállalta egy balatoni üdülőben a büfé vezetését. Kérte, hogy menjek le hozzá segíteni. Ahogy megérkezem már nyújtja is a kék köpenyt, hogy vegyem fel. Int, hogy mérjem a sört. Nincs idő kérdezősködni, megállás nélkül dolgozunk. Azt se tudom mit kell kérnem egy korsóért, de nagyjából emlékszem a pesti árakra, hát azokat mondom be. Este, zárás után derül ki, hogy kicsit drágábban mértem az italokat.

Amikor apám fatelepét államosították megpróbáltunk disszidálni. Sietve eladta villalakásunkat, amit lehetett mindent pénzé tett. Minket anyámmal és a cselédünkkel leküldött az osztrák határhoz közeli egyik faluba, ott kellett volna megvárnunk, amíg néhány dolgot még elintéz. Az volt a terv valaki éjjel majd átkísér minket a határon, de erre az egészre már nem került sor. Az ÁVO ugyanis éppen akkor kezdte összeszedni a gyanús alakokat a határ közeléből. Értünk is éjjel jött a fekete autó.

Tíz éves lehettem, amikor a szomszéd villába új lakók költöztek. Hírük megelőzte őket, a kerítésen át lestük, mikor tűnik fel Hidegkúti Nándor, hogy lelkesen integethessünk neki. Egy velem egykorú fiú és egy szőke, pár évvel fiatalabb kislány, meg a mosolygós arcú, dauerolt hajú felesége tartozott a családjához. Hamar összeismerkedtünk Kisnándival, a híres futballista fiával, akinek persze mindenki a barátja akart lenni.Érdekes a foci mégse lett a kedvencem, amit az is bizonyít, hogy nagyon sokáig nem láttam élőben meccset.

Ezen a napon hunyt el Hidegkuti Nándor, az Aranycsapat klasszisa,  stadionunk névadója | Az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. hivatalos honlapja

Anyám az ötvenes évek közepén, azokban a történelmi években, amikor előbb hajbókolt a nép, aztán zászlót lengetett és éljenzett, táncolt velünk a forradalom, majd ítéleteket hozott a hatalom, Galyatetőn dolgozott egy üdülőben. Vastagbetűs újsághírek közti csendes időben ott éltem vele. Egy kis házban laktunk kettesben, fáktól körülvéve, nagy alkonyi árnyékok korán szálltak ablakunkra, villany nem volt bevezetve. Esténként, amikor hazafelé mentünk a sötétben szentjánosbogarak világítottak, de mi cigarettázó, rosszakaratú embereknek véltük a fénylő pontokat.