Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Próza

• Emlékek

Ezt a könyvet
életem valóságos eseményei irták,
de az élő személyekkel való hasonlóságokért
kizárólag a képzeletem tehető felelőssé.

Becsukom a szemem, és nem érzem a nappal és az éjszaka közt a különbséget. Lebegek az áhítatos csendben, szívem még ver, az élet a győztes, életre vagyok ítélve, minden óra, nap mindent ad, és aki él annak emlékeznie kell. Egy régi fénykép akad a kezembe. Két fiatal férfi ül a sekély vízben, válluk, fejük látszik csak ki a vízből. Mind a két alak szájában pipa van, arcukat gyér, pár napos szakáll fedi. A háttérben egy hajó vesztegel, vitorlái leeresztve pihennek. A víz sima, hullámok nem borzolják. Az egyik fej az enyém, a másik a barátomé, Endréé. Kölyökarcainkat nézegetem. Mögöttünk a víztükör szürkének tűnik a fekete-fehér fotón. A régi képet nézve megfiatalodok.

Bővebben: Emlékek és Iratok - ​1. Becsukom a szemem

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Próza

• Emlékek

A következő nyáron apám elvállalta egy balatoni üdülőben a büfé vezetését. Kérte, hogy menjek le hozzá segíteni. Ahogy megérkezem már nyújtja is a kék köpenyt, hogy vegyem fel. Int, hogy mérjem a sört. Nincs idő kérdezősködni, megállás nélkül dolgozunk. Azt se tudom mit kell kérnem egy korsóért, de nagyjából emlékszem a pesti árakra, hát azokat mondom be. Este, zárás után derül ki, hogy kicsit drágábban mértem az italokat.

Bővebben: Emlékek és Iratok - ​2. A következő nyáron

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Próza

• Emlékek

Amikor apám fatelepét államosították megpróbáltunk disszidálni. Sietve eladta villalakásunkat, amit lehetett mindent pénzé tett. Minket anyámmal és a cselédünkkel leküldött az osztrák határhoz közeli egyik faluba, ott kellett volna megvárnunk, amíg néhány dolgot még elintéz. Az volt a terv valaki éjjel majd átkísér minket a határon, de erre az egészre már nem került sor. Az ÁVO ugyanis éppen akkor kezdte összeszedni a gyanús alakokat a határ közeléből. Értünk is éjjel jött a fekete autó.

Bővebben: Emlékek és Iratok - ​3. Amikor apám fatelepét államosították

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Próza

• Emlékek

Tíz éves lehettem, amikor a szomszéd villába új lakók költöztek. Hírük megelőzte őket, a kerítésen át lestük, mikor tűnik fel Hidegkúti Nándor, hogy lelkesen integethessünk neki. Egy velem egykorú fiú és egy szőke, pár évvel fiatalabb kislány, meg a mosolygós arcú, dauerolt hajú felesége tartozott a családjához. Hamar összeismerkedtünk Kisnándival, a híres futballista fiával, akinek persze mindenki a barátja akart lenni.Érdekes a foci mégse lett a kedvencem, amit az is bizonyít, hogy nagyon sokáig nem láttam élőben meccset.

Bővebben: Emlékek és Iratok - 4. Tíz éves lehettem