Próza

Részlet a kötet Bevezetéséből.

A népi írók szellemiségének kisugárzása, a népi írók mozgalma, a XX. század kétséget kizáróan egyik legjelentősebb - társadalmi kérdésekkel is foglalkozó - irodalmi mozgalma volt. Ennek hatása a mai napig is érvényesül, bár felvethető a kérdés, kik a felelősek és mi az oka annak, hogy ennek tárgyi ismerete, még az értelmiségi emberek köreiben is gyakran fekete folt. A népi gondolat túlmutat az irodalmon, több a népi irodalomnál. Megnyilvánul a zene, tánc, festészet, szobrászat, színjátszás, filmművészet, építészet területén, de hatása a pedagógiában, a falukutatásban és a néprajzban is tetten érhető. A hasonló szellemi, lelki világú zenészek, képzőművészek, színjátszók, folkloristák alkotó munkájával egybeszövődik.

Annak érzékeltetésére, hogy Ukrajnában milyen mérhetetlen fokú és általános a már-már a hülyeséggel határos naivitás és tájékozatlanság, néhány mondat Polubotok kincséről, az ukránok kedvenc mániájáról, melyben jó száz év óta makacsul és tántoríthatatlanul hisznek.

Mennynek és földnek kegyelmes Ura, tebenned vagyon reménységem, meg ne szégyenüljek. Tebenned bízom, mert te gondviselésed alá vettettem, még anyám méhében. Uram, irgalmas vagy a tebenned bízókhoz, és el nem hagyod, akik benned vetik reménységeket: erősítsed szívemet az igaz reménységnek erős vasmacskájával*, hogy evilági háború, szélvész között mindenkor állhatatosan bízzam benned, és a te szent igéd vigasztalása minden nyavalyáimban biztasson engem.

Pázmány Péter

A szomszédos asztaltól áthallatszott hozzám az élénk eszmecsere. Értelmiségi társaság nagy hangon tárgyalt társadalom-lélektani kérdéseket. A vágyteljesítéshez túlzottan ragaszkodó pszichoanalitikus elméletet ízlelgettek lelkesen. A közösséget hol alapértékként, hol megvetően emlegették. Az önzést felváltva kárhoztatták és dicsérték. Bármelyik meglátásra bólogattak, helyeseltek. Nagy volt az egyetértés.

Az Egyenlőségi Társulat Magyarország lakosaihoz, testvéreihez, rokoninkhoz szíves üdvözletet! Bánat és harc szól belőlünk; olyanok a mi szavaink, mint mikor a szél belesüvít a félrevert harang zugásába. Tűz van, tűz van... nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzuk az egész nemzetet. Talpra, legények! ha most föl nem keltek, feküdni fogtok a világ végéig. Magyarok, ezelőtt ezer esztendővel megindult egy népfaj Ázsiából azon szándékkal, hogy fölkeresi a föld legszebb, legtermékenyebb tartományát, s azt elfoglalja maradékai számára;soká, nagyon soká vándorolt e népfaj, míg azon tartományt megtalálta, de végre megtalálta, el is foglalta; és miképp foglalta el? négy vagy öt álló esztendeig szakadatlanul harcolt, öt álló esztendeig hullott az ember, omlott a vér, mint a záporeső. Magyarok, így szerezték meg számunkra őseink e szép tartományt, mert azok az Ázsiából jött vitézek a mi őseink. Hétszáz esztendeig élt szabadon a magyar nemzet itt új hazájában.

Kőnyomat - C.1968.180.

Jellachic. Ban von Kroatien.