Próza
- Részletek
- Írta: Oláh Anna Réka
- Kategória: Próza
I.
Az áruház nyüzsgött a rohanó emberektől. A csillogó díszek mindent beleptek, vakító fényük még nagyobb kapkodásra késztette a vásárlókat, és elnyomta a sötétedő, szürke égen még épphogy áttörő napsugarak szépségét. Nem, rájuk senki sem figyelt. Mindenki a ragyogás, a tarka ruhák, a színes ajándékok felé fordította a tekintetét, nem is sejtve, hogy a homályban van az igazi gyönyörűség, mert a fény csak ott válik igazán értékessé. Itt, bent az égőktől túltelített áruházban már a fényből is annyi volt, hogy értéktelenné vált. Úgy, mint annyi minden más, a huszonöt egyforma ing, az ötven egyforma zokni, a tizenkét egyforma pulóver. De az emberek nem törődtek ezzel. Miért is törődtek volna? Élvezték a csilingelő zenék, a tarka díszek, a karácsonyi nyüzsgés hangulatát.
- Részletek
- Írta: Oláh Anna Réka
- Kategória: Próza
A templomban egy csoport gyerek betlehemest gyakorolt, mögöttünk emberek gyűltek össze a padokban. Az oltár sötét volt még, csak az örökmécses világított gyenge lángjával. Előttem egy nő a padra borulva imádkozott. A gyerekek befejezték a próbát, és csendesen elvonultak a sekrestyébe. Most már csak halk suttogások hallatszottak. Megszólalt a csengő, felálltunk. Mély hangján búgni kezdett az orgona, miközben fény gyúlt az oltárnál. A szentbeszéd alatt majdnem elaludtam, és láttam, hogy Dorottya is unja már. A pad alatt figyelt valamit, aztán óvatosan lehajolt
- Részletek
- Írta: Karinthy Frigyes
- Kategória: Próza
Felszabaduló gondolat, repülj... Senki nem figyeli szavad, nincsenek magasabb érdekek, mint amit gondoltál és közölni akarsz. A cenzor nem néz mereven szemedbe, mikor kinyitod a szádat, nem fagy ajkadra a szó jeges tekintetétől - beszélj! Halljátok hát, kimondom nyíltan, ahogy megfogant bennem a megismerés... Kimondom, hogy mi a véleményem azokról, akik...
- Részletek
- Írta: Kazinczy Ferenc
- Kategória: Próza
Május 20.
Reggel hét órakor egy tót katona jöve szobámba. Tudakozám tőle suttogó hangon, mi dolog, hogy az ablakommal általellent álló házak cserepjeit egy ölnyire leszedték, és hogy ott egy órával ezelőtt annyi ember gyűlt vala össze.
- Us su precs - mondá a katona.
- Az az öt.
- Micsoda öt?
- A pap, a viceispán, a kapitány, a szép ifjú és a vak gróf. - A pap alatt Martinovicsot értette; a viceispán alatt Hajnóczyt, ki viceispán vala Szerém vármegyében; a kapitány alatt Laczkovics Jánost; a szép ifjú alatt a szálas, sugárnövésű, szőke, s liliomfejérségű, rózsapirosságú, délceg járású Szentmarjayt, kinél Pesten és Budán nem igen volt szebb ifjú, és a vak gróf alatt Zsigrayt, Kinek arcát és egyik szemét a himlő elrontotta.
- Részletek
- Írta: Benke László
- Kategória: Próza
Ne szoruljon össze a szívünk, mikor a Felvidék városainak etnikai képét szemléljük, adatait olvassuk? Az 1910-es történelmi Magyarország népszámlálási adatai nem hamisítottak, akkor minden kényszer nélkül vallhatta magát ki-ki annak, aminek érezte; még senki sem tudta, hogy lesz Trianon!
1. oldal / 4