Kritika

Könyvet kapni öröm. Ha valaki küld nekem könyvet, akkor mindig kinyitom, és megszagolom, ez az első, a második a borító, sokat elárul a szülőjéről, arról aki tervezte. Oláh Tamás könyve van a kezemben,elegáns kék-fehér kötet. A címe: Fényrajok.

Beszélgetés Oláh Tamás költővel

Voltál szerkesztő, írtál  forgatókönyveket, cikkeket, ismeretterjesztő könyveket, most meg kizárólag verseket írsz? Miért?

Válaszom röviden és egyszerűen: mert kevés már az időm. Most a versírás nekem a legizgalmasabb dolog a világon. Benne sűríthetem össze legjobban gondolataimat és érzéseimet, vele fejezhetem ki a legteljesebben a lüktetés, a változás élményét, a múlékonyság és az örök csend ellentétét, a másokhoz való tartozás örömének és a magány  teljességének egyidejűségét. Ha az öröklétet, az isteni határtalant, a piciny fű és a galaxis hangjait akarod egyszerre kifejezni, akkor verset kell írnod.

Néhány gondolat a Tekintetek kötet kapcsán

Az a küzdelem, amely az új évezredbe való átmenetben, ezekben a folyvást bomló, de új lehetőségeket is teremtő évtizedekben, a társadalmi, szellemi és irodalmi életben egyaránt megmutatkozott, a költészetnek nem igazán kedvezett. Nem tette lehetővé a versírás korábban elfogadott szabályainak átmentését a kortárs költészetbe, és nem igazán segítette a réginek az újjal való szintézisét megvalósító eredeti alkotások világra jöttét.

Oláh Tamás „Tekintetek” című, nemrég megjelent verses kötetéből hallhattunk néhány művet Takács Bence Kazinczy-díjas előadóművész magával ragadó erejű tolmácsolásában november 28-án este a Józsefvárosi Galériában.