Kedves Tamás!
Az Örökbe ékelődve kötet versei -- bizonyára más olvasóiddal együtt -- elégikus hangulatba, helyesebben lélekállapotba hoztak. Témájuk olykor indokolt komorsága mégis mindvégig megnyugtatóan komollyá szelidül, imponálóan elegáns hangvételük felemelő olvasmánnyá teszi őket. Hogy e nem csekély teljesítmény a poézisnek vagy a lélektannak köszönhető-e nagyobbrészt, azt kár firtatni, Nálad kéz a kézben járnak. Az olyan fesztávok izgalmas átívelése, mint például "vénülő gyermektestem" a költői erő tanúbizonyságai. Nem szeretnék a magas esztétika területén kontárkodni, ezért nem akarom fölfejteni, csak rögzíteni azt a hatást, amellyel e sorod nyűgözött le: "elevenen kövesedem". Oda rögzült emlékezetemben, ahová József Attila szavai: "Tehervonatok tolatnak". Ez a csoda! Nagyszerű verssorrá avatni látszatra nem igazán poétikus benyomást. Könnyű a tavaszi természetről zengedezni, de az nem igazi erőpróba. A tiéd az.
Pályatársi és baráti gratulációval:
Laci