Baka Györgyi és Oláh Tamás versei
a Lyukasóra A hónap költője rovatban

Meglepő szerkezetű verseskönyv az 2024-ben megjelent, Keresztbe kötve című és Ikerjelek alcímű kötet. Két szerzője van, Baka Györgyi (született 1951-ben) és Oláh Tamás (ő 1944-ben látta meg a világot). Az egyes versek nem közös alkotások, hanem két személyiség önálló művei – majdnem végig két változat egy témára. A költők tartalmuknál fogva egyeztették és rendezték egymás mellé költeményeiket, s ezek azonos vagy rokon tárgyról szólnak. A felváltva megszólaló szerzőtársak a versek alatt B. Gy., illetve O. T. monogrammal jelzik, hogy a művet melyikük írta.

Oláh Tamás                         Baka Gyöegyi

Két, egymással rokon lelkületű és világszemléletű költő fogott össze tehát, hogy teljes egyetértésben, önmagukat és egymást vállalva, versben mondják el felváltva gondolataikat saját magukról és és ki-ki lelki társáról, a világ dolgairól. A költemények szólnak a természetről, társadalmi, művelődési, lélektani vagy történelmi tárgyakról, például az ötvenhatos forradalom fájdalmas és fölemelő emlékeiről vagy a lengyelországi Katyńban történt szovjet rémtettekről. Szólnak az emberi lét alapvető összetevőiről, a születéstől a halálig, és a tudatban lejátszódó gondolattársításoktól a lélek riadalmáig, az élet végességének tudomásul vételétől a kozmikus végtelenség felfoghatatlanságáig. Szorongásaikat éppúgy kiírják magukból, mint örömeiket a teremtésben és a közvetlenül érzékelhetőn túli világról.

Mindkettőjüknek közérdekű mondandója van gyerekkori és ifjúkori megpróbáltatásairól, szegénységről, tanyai, fővárosi lakó- és munkahelyeiről, az értelmiségi létért folytatott küzdelmeiről az ötvenes-hatvanas és a későbbi évekből. Mindketten pedagógiai gyakorlattal egészítették ki tudományos – személyiséglélektani, illetve ismeretterjesztői – hivatásukat. Baka Györgyi a Csemőhöz tartozó tanyavilág szülöttéből lett nevelőtanár és a neveléselmélet elismert szakírója; a badacsonytomaji születésű, Budapesten tanuló, sokáig gyakorlati és elméleti pedagógusként dolgozó Oláh Tamás a jó emlékű tudománynépszerűsítő hetilap, az Élet és Tudomány főszerkesztője volt nyugdíjazásáig s az orgánum sajnálatos megszűnéséig.

Szó esik a verseskönyvben a gondolkodói megvilágosodásról, hitről és – főképpen – a másik nemhez kapcsoló testi és lelki vonzalomról, a szerelem „kémiájáról”. Nemritkán találkozunk a versekben filozófiai és más tudományos kifejezésekkel, s ezek a költészetbe vont makro- és mikrokozmikus létezés kifejezését szolgálják. Baka Györgyi egyik mesterének vallja az erősen intellektuális, ugyanakkor a népi és törzsi költészetet magas szinten saját lírájába integráló, bartóki elvű, az univerzum nagy kérdéseiben otthonos Tornai Józsefet. A magyar és világirodalomból számos művel gazdagítják stílusukat, csiszolják verskultúrájukat. (Horatiustól Mallarméig és Szabó Lőrincig hosszú az idézett költők skálája.) Szívesen idézik a versek mottójában és szövegében klasszikus példaképeiket, filozófusokat és teológusokat, s egy húron pendülnek egy-egy nagy művész (Csontváry Kosztka, Van Gogh) iránti rajongásukban. Ihletetten szólnak a nagy orosz filmes, Tarkovszkij Rubljov, Szolarisz illetve Sztalker című filmremekéről. Közös bennük az is, hogy – Szophoklész Oedipus királyának címszereplőjével mondva – "meg akarják ismerni származásukat", mert ez is létfontosságú adaléka önismeretüknek. Együttérzést fejeznek ki a tanyai szegényekkel és a hátrányos helyzetűekkel.

Mindketten megidézik „a mindenséggel mérd magad!” költőjét, József Attilát. Hiányok és világegész című versében Baka Györgyi a szeretethiányból fakadó szenvedés katarzisát hangsúlyozza: „Kínok kiváltságosa, / magunkra hagytál / minket végül, / mérhetetlen szomjunk a világ egésze”. Oláh Tamás J. A. cím alatt a nagy költőelőd életművének utókori hatástalanságát panaszolja: „Szétszaggattak. / Díszsírba hiába helyeztek. / Fájdító peredben hazudtak rólad, / aztán tanúként idéztek ellenünk”.

Hasonló a hasonlót vonzza magához az ő esetükben is, mint egyes antológiák (például az Elérhetetlen föld) szerzőit, de akárcsak amazoknál, még fontosabb a különbözőségük. Az egyéniség hordozza ugyanis a költői önazonosságot, a lírai műnem sine qua nonját. A megosztott szerzőség mindenesetre lehetővé teszi, hogy összehasonlító módszerrel kezeljük a szerzőpáros néhány versét, illetve a bennük rejlő gondolatot.

Baka Györgyi és Oláh Tamás a festőművészet és a filmművészet remekeiben nem csupán a műélvezet élményforrását szemléltetik, hanem tovább gondolják a befogadói élményt a láthatón túli, a spiritualitás irányába. Az Átváltozások (O. T.), illetve a Metamorfózis (B. Gy.) azt az élményt ülteti át a költői műbe, amelyben a konkrét műtárgy a lényegre törő absztrakció által eszmeivé lényegül át. Ehhez az ovidiusi eredetű művelethez anyagi és anyagtalan, testi, lelki és szellemi kölcsönös átlényegítése szükséges, éppúgy, mint – szerencsés esetben – a szeretkezésben. A harmónia csak a részletekben rejlő ellentétek elrendezése által jöhet létre –, a művészi szándék és megvalósítás, a tudattalan tudatosítása nélkül nem kelne életre új „teremtmény”, műalkotás. Nem részesülhetnénk mi, halandók, abban a nagy körforgásban, amelyben a parányok az emberi agy révén a mindenségben betöltik rendeltetésüket, s érzékeny szálakkal fogják fel a világértelmet, a Logoszt. Tanulságos például, ahogy szavakba foglalják a tengert mint a szerelem, az egyesülés-szétválás ritmikus élményét s mint a végtelenségben elmerülő szemlélődés alkalmát. A keresztény kultúra is erős pillére ennek a kétszemélyes verseskönyvnek. A Golgota, a Munkácsy festményhármasára utaló Trilógia (O.T. művei), illetve a Keresztáldozat és a Mélyülő csendben – a grabóci templomban (mindkettő B. Gy. műve) folytatják a műköltészetben azt a témakört – a római, illetve a görögkatolikus megváltástant, amelyet a nácizmus, majd a bolsevizmus éveiben tiltottak és üldöztek, mint mindent, ami a szakralitás körébe tartozik.

A két alkotó közül Oláh Tamás a szertelenebb és változatosabb; jól válogatott és megformált verseinek stílusa – véleményem szerint – főként az utóbbi években kristályosodott ki, különösen ebben a kötetben. Baka Györgyi megfontoltabb, s a szellemtudományokban is mintha otthonosan mozogna – főként Hamvas Béla hatásának tulajdoníthatóan. Verstechnikájuk a szabad vers egyéni kezelésében alakul; a verstani kötöttség a formálódó gondolat függvényében jön létre. Szívesen élnek vizuális formákkal: Kathy Horváth Lajos hegedűművész nevét Oláh Tamás a verssorok kezdőbetűibe rejti az akrosztichon hagyományaihoz igazodva (A virtuóz).

Világnézetük jól megítélhető abból, hogy miként vélekednek a velük azonos korban alakuló politikai történésekről és állapotokról. A szeretet a legfőbb elvük, nem ideológiai indíttatásból, hanem éltérzésből. Súlyos és jogos ítéletet mondanak a szovjet Gulagról; Oláh Tamás ezúttal is az akrosztichon verstani alakzatát alkalmazza, a rövidítésekből összevont „gulag” betűszót elemeire bontva. Baka Györgyi megrendítő versben idézi föl egy dokumentumfotó tárgyát, a Gulag-gyerekek játékait. Megrendítőek a forradalom és a megtorlás emlékére írt verseik is – méltók arra, hogy majd együtt szerepeljenek egy ötvenhatos antológia többi szerzőjével. (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024)

Megjelent a Lyukasóra 2024/7. számában A hónap költője rovatban

A fent közölt írásában van egy mondat, ami tévedéseket tartalmaz velem kapcsolatban. "...a badacsonytomaji születésű, Budapesten tanuló, sokáig gyakorlati és elméleti pedagógusként dolgozó Oláh Tamás a jó emlékű tudomány népszerűsítő hetilap, az Élet és Tudomány főszerkesztője volt nyugdíjazásáig s az orgánum sajnálatos megszűnéséig." Nem Badacsonytomajon születtem hanem Budapesten, csak néhány évet éltem ott nagymamámnál kisgyermek koromban, ott kezdtem iskolába járni. Az Élet és Tudománynak, miután a rendszer változáskor, egyedüliként az országban, demokratikusan megválasztottak főszerkesztőnek, csupán rövid ideig voltam a főszerkesztője és nem nyugdíjaztatásomig. A lap nem szűnt meg, még él, vagy inkább haldoklik, hiszen ma már legfeljebb egy-két ezer példányt nyomnak belőle. Valamikor a kétszázezret is meghaladta, s mikor lemondtam 40-50 ezer példányban jelent meg. Sajnos Baka Györgyiről szóló részben is van két apró tévedés. Ezeket jelezte nekem levelében: "...én népművelő – könyvtárosként dolgoztam, nem voltam nevelőtanár és a neveléselmélet szakírója sem. A grábóci templom nem görögkatolikus, hanem ortodox." E néhány apró hiba természetesen nem csökkentette örömünket, hogy Alföldy Jenő írt közös könyvünkről.