Kritika

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge” – így hangzik János evangéliumának első mondata. „Kezdetben vala/ a puszta tér és idő,/ aztán a teremtés-gondolatra/ az ős-robbanás erejével/ előáll a mind, szétárad/ az öntudatlan világ-anyag,/ s a végtelen rendjét betetőzve,/ az isten-porból, királyi fejjel/ előbújik az ember” – így Oláh Tamás legújabb kötetének indító szakasza. A bibliai felütés ellenére azonban nem a Szentírás parafrázisát, hanem a szerző saját sorsküzdelmei során benne kialakult lelki, szellemi és érzelmi vetület mintázatát találja az olvasó e verseskönyv darabjainak jól rajzolt ívében. E lapokon szavakba zárva életére visszatekint a költő, és nem kevesebbre vállalkozik, mint a világ metafizikai értelmezésére, a megfoghatatlan megragadására, valamint a léttel szemben támasztott saját elvárásainak és azok teljesedésének számbavételére.

Kedves Tamás!

Végre-végre elérkezett az itt és most kedvező együttállása. Újabb verseidet végigolvasva jellegzetesen ’oláhtamásos’ ízű csemegékre bukkantam. A Tőled eddig megszokott hangvétel, a lélek szabad áradása térben és időben, a kultúrákon átívelő elvágyódás, antik istenek felemelő közelségébe kívánkozásod imája (Kilépve a fénybe), múltidézés, emlékállítás (Tárnában), keserű játék az idő kerekének visszafele forgatásával (Miért nem lehet), és az örök kérdés: honnan jöttünk, mi felé tartunk, marad-e utánunk egy cseppnyi lyuk, ha innen eltávozunk (Utolsó utószó, A mozdulat majd) mind olyan témával foglalkozik, ami a földi létezés értelmére keresi a magyarázatot.

Kedves Tamás!
Udvariatlanul hosszúra húzódott, mire emlékirataid keltette olvasói benyomásaimról beszámolok Neked. Fő oka, hogy leginkább az eltelt idő függvényében tudom lemérni a hatást, amely az elutasítás vagy az elragadtatás szélső eseteitől eltekintve módosulhat: maradandóvá válik vagy megkopik. Azt mondhatom örömmel, hogy prózád több részlete is eleven maradt az emlékezetemben, amit mostanában egyre ritkábban tapasztalok. Hiteles hangon idézed élményeidet, amelyekre többek között azonos gimnáziumunk és szerkesztői múltunk okán is kíváncsi voltam. Műfaji tekintetben Kosztolányi Esti Kornél című novellafűzére jutott eszembe írásodról. Ha most némi elmarasztalást fogsz érezni, akkor sietve előre bocsátom: bárcsak meg tudnám közelíteni Kosztolányi munkájának magaslatát! Ám mégsem sorolnám e könyvét fő művei közé. A szépirodalomban a fikció a csúcsteljesítmény. Már Arisztotelész Poétikája is erre tekintettel emelte a történetírás fölé a drámát. Természetesen nem egy naplószerűen dokumentarista könyvet is epikaként, nem pedig értekező prózaként olvasunk és élvezünk, de azért katartikus élményekhez nem ezek juttatnak. Non fiction gyanánt fogadtam memoárodat, így is méltányoltam szelekcióra törekvésedet, a korrajz és a személyesség között megtartott egyensúlyt, elégikus hangvételedet, az élőszóhoz is közelítő stílusodat. Olykor fogalmazásmódod elárulta: elsőrendű kifejezésformád a vers. Kíváncsi vagyok, mely irányban folytatod inkább. Bármelyikben is: sikeres folytatást, jó munkakedvet és alkotó erőt kívánok, gratulációval:
László
 
Kedves Tamás!
Ígértem... itt vagyok. Jóllehet koránt sincs még vége a kötetem korrektúrázásának, de nem szeretnélek nagyon megvárakoztatni.Tehát ahogy igényes versesköteted címe el is várja tőlem: maszk nélkül írok Neked, s küldöm maszkod mögé személyes benyomásaimat - elsősorban mint olvasó.Már maga a címválasztás is szerencsés: kétértelműsége miatt figyelemkeltő - egyszerre utal a pandémia időszaka alatti maszkviselésre, a kötet keletkezésének időpontjára, valamint a korunk népbetegségeként számon tartott álarc mögé rejtőzésre.
 

Turbók Attila válogatott versei

Első verseskötete 1975-ben jelent meg, a mostani válogatott versek gyűjteménye tehát negyvenhat év termését fogja össze. Már első kötetében emléket állított ifjan meghalt édesapjának, aki maga is ígéretes költőként indult a 20. század harmincas éveinek végén. A magyar történelem drámai fordulatai azonban megakadályozták a sikeres folytatást, hiszen az ifjú költő a háború után, 1946-ban meghalt. A nagyon korán elvesztett apa hiánya bizonyára hatással volt Turbók Attila költői indulására is. A válogatott kötetben is többször felbukkan, sőt hangsúlyozottan jelen van a tragikus apa-alak, mint a szerző nemzedékének többi költőjénél is, hiszen Kovács István, Utassy József, Bella István és mások fronton eltűnt apjukat siratták el megrendítő versekben.