GONDOLATOK BAKA GYÖRGYI ÉS OLÁH TAMÁS KÖZÖS KÖTETÉRŐL

Semmi sem mozdul,
de a képzelet
ajtót nyit a múltra,
s ismét eleven lesz az,
ami volt…
(Oláh Tamás, Az én utcám)

a kép növekszik, közelebb jön,
átfordul emlékezetem, félig létben,
és félig nem-létben homálylik,
elmerül, a rajtam átsugárzót keresi
(Baka Györgyi, Egy régi kép)

Nem ez az első alkalom, hogy költő-páros verses beszélgetőkönyvéről írok, így Baka Györgyi és Oláh Tamás közös kötetének is megvan a maga története. A két szerző egy folyóirat bemutatón ismerkedett meg egymás írásaival, s a megdöbbentően sok közös téma és élethelyzet inspirálta őket közös kötetük életre hívására. Ennek eredményeként vehettük kézbe Keresztbe kötve Ikerjelek című, a Cédrus Művészeti Alapítvány jóvoltából megjelent versgyűjteményt, mely egyfajta lírai önéletrajznak is tekinthető.

Tisztaság, természetesség, életigenlés, természet és ember együtt lélegzése, szent és profán elválaszthatatlan kapcsolata jellemzi mindkettőjük költészetét. A kötetben található valamennyi ’párversben’ a költők önmagukon keresztül láttatják a világot, minden lírai vallomásban érezzük, hogy a vers hitelessége a hiteles élet következménye.

A lírai szubjektum emlékezetéből előhívott képek mindkettőjük poétikai diszkurzusában megerősítik bennünk, hogy nem a rím vagy a ritmus döntő, hanem az üzenet érvényessége, s abszolút meghatározó, hogy az élményfolyamatokban milyen energiák játszottak szerepet íráskor, vagyis melyek azok a motivációk, melyek létrehozták a költői beszédet.

Baka Györgyi költészetét már jó ideje nyomon követem, így világos számomra, hogy a közös lírai párbeszéd megteremtéséhez előfutár lehetett a 2022-ben megjelent Rózsaszirmok, mely olvasatomban a költő füveskönyvének tekinthető; vallomásos önfeltárás és önátadás, számtalan apró villanás egy életút minden jelentős stációjáról, egy életsors minden keserűségének és örömének feltárása, a gyermek világra csodálkozásának ártatlanságával, s a tiszta szeretet utáni sóvárgással, most, a világvége próféciák idején.

Oláh Tamás költő és szerkesztő – eredendően pszichológus – magyar és világirodalmi klasszikusok kitűnő ismerője. Alföldy Jenő egy róla írt méltatásában kiemeli tudományos tájékozottságát, s azt a rá jellemző poétikai megoldást, melynek segítségével dőlt betűkkel és lábjegyzetekkel egészíti ki gondolatait vagy megerősíti üzenetének hatékonyságát. Oláh Tamás szabadversei ugyanazokat s témákat járjak körül, mint költőtársa, s ahogy az értelem és az érzelem együtt rezonál verseikben, valóban érezzük, hogy a két költő találkozása, egymásra figyelése minden esetben megtörténik. Az emberi cselekedeteket mozgató érzelem és ösztön mechanizmusok egyformán működnek, s a pszichikai feszültségek is hasonlóan oldódnak fel a rejtett igazságok és életlényegek feltárásával. Bagdy Emőke egy gondolatát idézem Oláh Tamás méltatásához: Oláh Tamás szabadverseiben és gonodolatáramlásaiban az involválódás titka a nyitottság.

A Keresztbe kötve nyitánya lírai önvallomás a költészet életükben betöltött szerepéről, a szerzők belső hangjuk áramlatán jutnak el a vers lényegének megfogalmazásához. Oláh Tamás gondolatait egyre erősödő fokozás tölti fel, így számára a vers émelygés-mélyig lehatoló lézersugár, Csendes kiáltás a hó parazsán? ...Legyen tárt karral zuhanás…Válassza a mélybeugrást az égő felhőkarcolóból. Egyszóval, olvasatában a vers legyen képes arra, hogy a lehetetlent is lehetőségnek tekinthesse, s személyisége belső erejének segítségével a külső környezeti-társadalmi-fizikai térből bátorságot merítve mondja ki: A költő vallja be a versben, / amit más titkolna.

Baka Györgyi Otthonom, az anyanyelv című versében fogalmazza meg, mit jelent a világra rácsodálkozó gyermek számára az anyanyelv szépsége, mely aztán az eszmélés során úgy kíséri végig az embert életútján, hogy Lüktet, lélegzik, simogat. / néha szúr, szorít, elnémít, minden trauma ellenére azonban hittel vallja: Anyanyelvem szavai / a kereszt útját járják, / magamra veszem őket, / mint végleges testet öltésem.

Ebben a meditatív-kontemplatív állapotban feloldódik minden feszültség, s érezzük, Baka Györgyi sajátos kifejező-mozzanatainak sűrítésével bizonyítja számunkra, hogy a leírt szavakban nagy hatalmú erő rejtezik.

Ez a lírai beszélgetőkönyv mindkét költő számára életük fontos eseményeinek felidézése; gyermekkori örömök és traumák, szerelmi beteljesülés és sóvárgás az elérhető és az elérhetetlen felé, gyönyör ér fájdalom okozta feszültéség, istenkeresés és vágyakozás a kegyelmi állapot eléréséhez.

A realitás és irrealitás ötvözetében mindkét költő olyan egyensúlyi állapotot teremt, mely megvalósítja a külső és a belső valóságélmények szintézisét, így beteljesül I.A. Richardsnak az a mondása, mely szerint a költő olyan impulzusokat is össze tud békíteni, melyek az emberben eredendően ’összegörcsölődött’ állapotban vannak. Feszültségek és oldódások mélységei és magasságai olvadnak össze a Ki mondja meg? ciklus néhány darabjának versbeszédében, ahol mindkét költő születési körülményeire és kisgyermekkorára fókuszálhatunk.

Oláh Tamás megható beleérzéssel részletezi az anyaméh állapotot, tudja, mikor a sejtek osztódó sora / lassan kirakja, megformálja az arcot és alakítja az élő anyagot, amikor még nem lehet tudni mit tartogat számára a kimért idő, mégis, a magzati állapotból a külvilágra kerülve egyértelmű számára, hogy minden kis élet egyedüli példány, aki azért érkezik, hogy végrehajthassa földi életére kiosztott feladatát, s mindvégig meg tudja tartani azt az illúziót, hogy mindenkor tökéletes összhangba tud kerülni a világgal. Baka Györgyi a magzati állapotot úgy éli meg, mint születés előtti szívverést; az értelem és a sejtelmek kettősségében azonban biztosan érzi, hogy emberéletében valami láthatatlan erő anyag-létbe szövi/ az isteni rendelés jeleit.

A poétikai hasonlóságok az élmény-és érzékenységformák érintkezésében válnak megtapasztalhatóvá mindkét szerző vallomásaiban. A témaválasztás a létértelmezésben sorspárhuzamot mutat, az alapmotiváltság sok esetben megegyező, a létbeli pozíció felmutatása mindkét költő esetében önmegerősítés, önmeghatározás a lírai én legteljesebb érintettségében. A létrontás közepette is elengedhetetlenül fontos az életértékek megőrzése, még akkor is, ha tele vagyunk létfilozófiai dilemmákkal.

Nagyon nehéz ebből a gazdag kincsesházból kiválasztani azt a verspárt, ami a legjobban megérintett, mégis, talán a tenger poétikai inspirációjának költői megjelenítését választanám a Tenger és A tenger hullámai versekben, ahol a tenger valójában az elérhető lehetőségeket szimbolizálja, melyek között természetesen nehéz eligazodni és alkalmazkodni a folytonos változások miatt. Jogosan teszi fel tehát Oláh Tamás versében a kérdést: Miért más mindig a valóság? A ’sós mindenség’ álarcát eltépve azonban a múlhatatlan, romolhatatlan teljességet villantja vágyódva elénk a záró sorokban. Szerettem volna átélni, / a meztelen őselem összebékítő/ örökkévaló őrületét, / és részt venni a végtelen mindörökké kívánt, / soha nem szűnő, életre hívogató játékában…

Baka Györgyi számára a tenger szűntelen ima mormolása…kalapácsütések szívéhez. A végtelen számú váratlan helyzet és a nehézségekkel való szembesülés éppenséggel a tenger motívummal példázza leginkább, hogy Tudásunk csak árnyéka a valóságnak, s az új ’lét-irányok’ követése belső iránytűnk helytelen működése miatt olykor tévútra visz bennünket.

A költők fantáziaképei az olvasó fantáziáját is megmozgatják, segítenek jobban eligazodni a világban, s el tudják fogadni, hogy a létben való otthonosság belső béke és külső harmónia nélkül nem lehetséges.

A két költő versvilágában emlékterek és időrétegek sokféle gazdagsága tükröződik. Olvasás közben meggyőződhetünk arról, hogy nyelv nélkül világ nincs, mert mindenről a nyelv segítségével nyerünk bizonyosságot, de arra is ráébredünk, hogy mindig a múltból indulunk ki, úgy tevékenykedünk a jelenben. Ezek az érzések nem jelennének meg az elmúlás tudatának hiányában, így mindig bennünk marad a bizonytalanság keserűsége. Nem tudom/ testem anyagát/ még meddig táplálhatom olvassuk Oláh Tamás rezignált hangvételű versében, s ugyanez az érzés keríti hatalmába Baka Györgyit is a Ki tudja… című versben: ki tudja, nincs-e már félig/ égi Édesanyánk köpenyébe takarva /abban az állapotban az ember / amikor magáról mit se tud

Természetesen nem maradhatnak ki a kötetből a szerelmes versek sem, hiszen ne felejtsük el, ahogy Montaigne írta, a szerelem jön, amikor akar és elemi erővel ’leteperi’ az embert, nem szelíden jön, hanem tele szenvedéllyel. És ha a szeretett személy iránti vágyódás barátsággal és elfogadással is párosul, akkor, az erők egyensúlyba kerülnek, és ahogy Oláh Tamás írja kérő-vallomásos soraiban, azonosulunk a tőle származó fohásszal: Engedd, hogy magammal / kiegészíthesselek…elárasztva mindenségedet, / én-nélküli,egy-test/ lehessek végre – veled.

Baka György szerelmes verseiben pedig, mint oly sokszor más helyzetekben is, megjelenik a ’rózsa’, s a tiszta vágyódás hangja nem azt célozza meg, hogy a két legnagyobb ellentétet, a férfit és a nőt megpróbálja egybeolvasztani. A szerző ugyanis ezt is költészetté varázsolja, az őt irányító erotika is szeretetet fejez ki. kibomló ruhám alatt /bőröm holdja lángol/ testem fölissza rezgéseid / lágyul olvad az anyag…tengerszínre vált bennem és benned.

A költők üzenete világos és egyértelmű. A legfontosabb létezni és megérteni a létezést annak törvényszerűségeivel együtt, tudni az, hogy puszta moralitásból nem lehetünk jók. És hinni kell, ahogy Éliás Ádám írja Baka Györgyi költészetéről, a magasság és mélység egybeesésében, szellemi valóságában.

Baka György szakrális költő, így versiben mindenütt érezzük a hit, a kegyelmi állapot elnyerésének igényét, az ő hite pedig nem ’puszta hit’, hanem meggyőződés, ami egyfajta tudást jelent, esetében elfogadhatunk egy régi mondást is, mely szerint homo naturaliter christianus(az ember temészete szerint keresztény)

Oláh Tamás is jelet vár az Úrtól Golgota című versében, ahol Krisztus szenvedéstörténetének stációit tekinti végig mély beleéléssel, Baka Györgyi pedig a Keresztáldozat soraiban ébreszt rá bennünket arra, hogy meg kell őriznünk megváltónk szelíd szavát, hogy áldozatának keresztje figyelmeztessen bennünket szűntelen készenlétre, hogy felismerjük a tények /mögötti valóságban arcát…

A két költő életútjából nem hiányozhat az az érzés, hogy milyen egy legyőzött ország mélypontján lenni. Ezek a traumatapasztalatok kapnak helyet a Rövidülő idő verseiben. Már Illyés Gyula is megfogalmazta, hogy nem ismer még egy népet, amely annyit szenvedett, mint a magyar, sőt kiemeli: Népünk pacifista, mert keleti. A legyőzöttség keserűsége kel életre Oláh Tamás Ítélet végrehajtva című versében, ahol 56 hőseire emlékezve szólaltatja meg az akasztás előtt álló utolsó gondolatait. Baka Györgyi Ötvenhatos zászló című verse pedig Tamási Lajos Piros vér a pesti utcán című versére emlékeztet a fegyveres harcok borzalmainak felidézésével.

Mint utca porába /hullott rongy, / kushadt a zászló, /meggyaláztuk/ elomló hitünkkel.

A legyőzöttségben azonban mindig következmény a teremtés szépségének megélése, hiszen

az ’összefogás csodája’ egyenes úton repít bennünket az áhított szabadság felé.

Az új élet teremtésének igénye, az értékek megőrzésének szükségszerűsége ódai szárnyalást kölcsönöz Oláh Tamás egy másik versében, ahol a költő egyetlen vágya már semmi más, csak boldogan szétosztani magamból/ azt a keveset, amim még van, s a hit és csalódás útvesztőiben a helyes irányt megtalálva egy boldog jövőképet rajzol ki, ahol gyermekeink megtalálják a boldogságot.

Baka Györgyi és Oláh Tamás azok a költők, akik végig élték a kultúra-változások fény-és árnyoldalait, tudják, hogy ennek a hatalmas örökségnek milyen nagy szerep jutott identitásuk megőrzésében. Verseik önportrék, vallomásos elmélkedések, gondolati-reflexív feltárulkozások. Mindketten tudják, hogy be kell illeszkedni az isteni szubsztancia rendjébe, ahol fájdalom és önsebzés kíséri végi az emberi élet stációit. Az Ige és a Lélek alakítja az értelmes életet, világítanak és egyesítenek, s a kettő együttélése az emberi együttélés valódi formája. Ez a kettősség köti keresztbe a két költő versvilágát, melynek megismerésével akkor is gazdagodunk, ha, ahogy a költő mondja; Kezedben az összetört időt szorongatod.

Megjelent a oldalán 2024 augusztus 20.-án.