Oláh Tamás költő univerzuma aligha érthető meg hatalmas műveltsége nélkül. Habár épp ez a tulajdonság az utóbbi évek költészetében nem tartozik a legfontosabb erények közé, mégis, a XXI.. század embere aligha mondhat le a szellemi összefüggések mélyebb ismeretéről. A költő (és polihisztor) legújabb verskötete a Kezdetben vala nem kevesebbre vállalkozik, mint az emberi minőség meghatározására. A fókuszban a teremtés, vagyis a Kezdet elbeszélése áll: „ az isten-porból / királyi fejjel / előbújik az ember „ A meghatározás oda kanyarodik, hogy „tenni tör, / a szép-új világ / miatta hamvad el”.
A könyv következetes logikával a pusztító emberfajzatot („tűzokádó fajzat”) idézi elénk (Tarajos fenevad). Valójában a Jó és a Gonosz örök küzdelmét festi a vers: „Álarcos szerencsejátékosok / teszik fel a bank-asztalára életünket. ! Arctalan tenyérjósok terelik el jajaink sorát.” A költő ezúttal is a kollektív felelősség kérdéseivel hadakozik. Ha igaz, hogy az emberiség elérkezett a Kali Yuga s ezzel együtt a világciklus végére, már nem élhet tovább „hedonista pogányként”, ahogy Orbán Viktor fogalmazott. A forrongó világ, amelyben az értékek erodálódása megállíthatatlannak tűnik határpontra érkezett: „Ne engedjük, hogy a kormos üvegű múlt / fakítsa ki a holnap színeit. / A hallgatás halál, eltörlése mindannak, amit kőbe vájtunk, / és a kereszt szent útján eddig megtettünk.” Az idézet metafizikai összefüggésbe helyezi az emberi létet, felelősséget. Az emberi sorshelyzetekben (cirkusz, hajó, bikaviadal, óriáskerék, szerelem stb... ) a teljesség mélyebb ismerete vezeti az embert önmaga meghaladására. A költő nézőpontja az objektív megfigyelőé. A személyiség, a lírai alany egyfajta távolság tartással vonja le következtetéseit. Mégsem szerepversek ezek, ahol az én elhelyezkedik egy másik én gondjaiba. Oláh Tamás inkább elemez, a megértés lelki képletét vázolja fel a Flóra című versben is, ahol Illyés Gyula, és a József Attila verseiből is ismert Flóra kapcsolatát elemzi. Nem volt ez szerelmi háromszög, sokkal inkább (kiderül ez Illyés Gyuláné könyvéből is) egy beteg költő kapkodó kapaszkodása az életbe. A szerelem témaköre korról-korra változott, változik, összhangban a korszakok szellemiségével. A költő ezzel a mögöttes tudással éli át a romantikus szerelmet, amelynek kultúrája mindenképp a nőiség szakrális tiszteletét, felemelését jelenti. Mindez jól megfér a női bűbáj, varázslat „Bűbájod messze űzte / éjodvak vak melódiáit, / mikor rám terítteted az Időt is túlélő / álomtakaródat.” Az eddigiekből kitűnik (itt és most nem sorolom fel a versek művelődéstörténeti hivatkozásait), csak azt rögzítem, hogy a versén imponáló könnyedséggel vetíti elénk a régi korok nagyjait, tragikus személyiségük sorsképletét, többek köz Van Gogh alakját, aki végül imádott napraforgói közt lőtte meg magát: „Az Isten nélküli égbolton /Nap-urad vigyáz rád. / …/ Tajték- tájaid fölött / foszló vérpamacsok úsznak, / a kék szomja felhőkbe gyűlik…” (Van Gogh ravatalára) Külön fejezetet képez a mitológiait tájékozódás. A mítosz világmagyarázat, amely alighanem az ember őstudatának-feltérképezéséhez, s ezen keresztül az emberi tudattalanban rejtőző, kozmikus, isteni összefüggések feltárásával (pszichoanalízis) gyógyítja a lelket, amiről a vallás jóval többet tud mint a pszichológia. Oláh Tamás a mitológia alakjainak (Sziszüphosz, Ariadné stb...) felidézésével az emberben élő örök vágyak, érzések, jó és rossz késztetések nyomába szegődik. Kapcsolatot keres így az Atlantisz utáni emberiséggel, aki egyetlen emberben is jelen van, mint múlt, éltető lehetőség A könyv összefoglaló nagy verse a Miatyánk a térben a kötetnyitó vershez kapcsolódva az embert, mint a kozmikus tudatot szólítja meg. Van-e jövőnk, létezik-e minden önpusztító apokaliptikus forgatókönyv ellenére is feltámadás, a hit minden logikát felülmúló öröme, amelyben a béke, a sokat emlegetett aranykor (és nem a gépkor mesterséges paradicsoma) végül megvalósul. Megjelen ittt: http://folyoirat.evid.hu/melto-kuzdelem/
Oláh Tamás: Kezdetben vala -- Hétkrajcár Kiadó, 2023
