Beszélgetés Bagdy Emőke pszichológussal

– „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit” fogalmazta meg Karinthy Frigyes nagyon találóan. Ha ennyire különbözőek, hogyan tudnak mégis harmóniában élni egymással?

– Vissza kell egyet lépnem, hogy megalapozzam a különbözőség értelmét. Először fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi végre vagyunk a világon? Mi az emberi létezés értelme? Alapvető küldetésünk az, hogy tovább vigyük az életet, és ez az élettörvény vallási irányzattól, filozófiai értékrendszertől független. Tehát mi az értelme a különbözőségnek, hogy a kérdésre is válaszoljak, hát éppen a különbözőségben rejlik az érték, ami a nőből hiányzik, az megvan a férfiben és fordítva, azaz együtt alkotnak egy harmonikus egészet. Úgy illeszkednek egymáshoz, mint a jin, meg a jang, egyszerre segítik és visszafogják egymást.

– Miben gyökerezik, és miben nyilvánul meg a férfi és a nő különbözősége?

– Induljunk ki a legalapvetőbb eltérésből. A férfi XY kromoszómából tevődik össze, hormonális működése a tesztoszteron termelés, amely már az életének a nyolcadik napján beindul. Ez biztosít olyan tulajdonságokat a számára, mint a bátorság, a harciasság, vagy éppen a nő megvédése, oltalmazása. A férfiaknál a bal agyfélteke a dominánsabb, azaz racionálisak, kiválóan tájékozódnak, egyszóval segítenek a nőknek eligazodni a világban. Ehhez hozzásegíti őket biológiai felépítésük is, izmosak, nagy fizikai teljesítményekre alkalmasak, övék a valamit teremtő módon „megalkotás-alakítás” képessége és a legfőbb csúcsteljesítmény: a gyermeknemzés is.

– Miben másak a nők?

– Ezzel szemben a nők XX kromoszómával rendelkeznek, a jobb agyfélteke – a kreativitás és az érzelem – vezérli a gondolkodásukat és kapcsolataikat. A nő természettől kapott biológiai programja, hogy ivarérés idején meghatározott havi rendszerességgel fölkészül arra, hogy megtermékenyüljön és gyermeket tudjon kihordani. A nő minden szerve kezdetektől aszerint fejlődik, hogy erre a küldetésre alkalmas legyen. Ennek megfelelően testi felépítése is más, mint a férfiaké: a puha zsírpárnák, a széles medence is mind a közös célt szolgálják. Ahogy a férfi irányít a világban, úgy a hétköznapi léthez a nő adja az összes muníciót: az életkedvet, a szeretetképességet, a ragaszkodást, valamint a fészekrakás és az utódgondozás programját. Carl Gustav Jung szerint arra születtünk, hogy biológiailag alkalmasak legyünk a küldetésünk teljesítésére. A nő arra, hogy gyermeket ad a világnak, a férfi pedig, hogy létrehozza az utódot, majd megfelelő környezetet biztosít a családjának. A küldetés csak ketten együtt lehetséges. Mindez genetikailag kódolva van, beleszólhatunk, megpróbálhatjuk befolyásolni, de csak elrontjuk!

– Nem csak természeti katasztrófák, járványok, háborúk sújtják a világot, hanem egy ideológiai háború is zajlik, amelyben egyebek között olyan alapvetéseket próbálnak megtagadni, mint a női és férfi szerepek, a család, a házasság és hosszan sorolhatnánk. Erre utalt az imént?

– Az emberiség történetének különféle korszakaiban rendszeresen találkoztunk az ifjúság lázadásával, amikor nemet mondanak egy korábbi rendszer tradicionális előírásaira és tudatosan elkezdik kialakítani a saját útjukat. Új normarendszert akarnak kiépíteni, máshogy öltöznek, máshogy viselik a hajukat, más zenét hallgatnak. Ilyen volt a közelmúltból például a hippi kultúra, a rockerek, vagy a metro-személyiségek. Ami viszont most zajlik, az egészen más, mert itt a teremtéstörvényt akarják semmisnek tekinteni, a tudományos tényeket, a biológiai alapvetéseket próbálják felülírni. A gender-elmélet, mely szerint nem elrendelés, hogy férfinak és nőnek születünk, hanem megválaszthatjuk a saját nemünket, egy „kulturális csinálmány”, amely rá akarja erőltetni az álláspontját a közgondolkodásra.

– Melyik korosztály van kitéve a leginkább az efféle érzékenyítésnek?

– A fiatalok alapvetően jó táptalajnak bizonyulnak, ugyanis általában náluk van a töréspont, náluk tud leginkább a felszínre törni az új, a más, ami eltér a korábbitól. Azt látom, hogy ennek az ideológiai csatározásnak a legveszélyeztetettebb rétege a 14-18 éves korosztály. A tinik ekkor szeretnének választ kapni a legfontosabb kérdésre, ki is vagyok valójában? Amit eddig otthonról hoztak magukkal, az ekkor mind szinte darabjaira hull, összekavarodik, kutyulmány lesz, majd rendeződik, és újra felépül. Ez teljesen normális, hiszen ez az identitáskeresés időszaka. Ebben a zaklatott, kereső, úgynevezett nemi diszfóriás állapotban a legkönnyebb a szabados ideológiákkal megtéveszteni őket.

– Milyen értéket tud felmutatni egy házasság ma, az együttélés különböző formáival szemben?

– Szent István királyunk szentségnek tartotta a házasságot, majd II. József a „kalapos király” 1780 és 1790 között érvénytelenítette ezt és pusztán gazdasági szövetségnek definiálta a házassági köteléket. Valójában a francia forradalom ideológiái óta elkezdődött egy lassan 300 éve tartó folyamat: a dolgok materializálása és a spiritualitás trónfosztása, azaz a vallással együtt a hit és egyéb magasabb emberi minőségek, például a morál lefejezése.

A házasság 2023-ban már nem tölti be az eredeti rendeltetését. S bár itthon a házasságkötések száma az elmúlt években kicsit talán növekedett, de a fogalom érték- és tartalomfosztott lett. Feltették óvodásoknak a kérdést, hogy mi a házasság szerintük, és a legértékelhetőbb válasz az volt, hogy „amikor két ember puszilózik”. Teljesen kilúgozódott a fogalom jelentése. Meg kell újra tanítani a társadalmat arra, hogy a házasság nem egy tradicionális elvárás, hanem az emberiség kultúrtörténetének a legoptimálisabb formája, olyan emberi szövetség, amelyben az élettörvény parancsait teljesíteni tudjuk, azaz utódokat adunk a világnak.

– Egy gyermek életében meghatározó, hogy milyen férfi és női mintát lát a szüleitől, illetve, hogy milyen hatások érik a közvetlen környezetéből. Más tényezők is befolyásolják még azt, hogyan fogunk viselkedni, boldogulni később a házasságunkban?

– Konrad Lorenz mutatott rá, hogy az állatvilágban és az embereknél is törvényszerűen vannak úgynevezett szenzitív fejlődési időszakok, amikor fogékonyak vagyunk a külvilág ingereire, és az ekkor kapott tapasztalatok, minták, pozitív és negatív hatások rendkívüli módon bevésődnek a tudatunkba, és egész életre befolyásolják a viselkedésünket. Nem is gondolnánk, hogy a párkapcsolatok szempontjából az egyik alapvető meghatározó kötődés, az édesanyánkkal szorosan eltöltött első év. Az anya szerető-féltő-óvó gondoskodása, táplálása kialakít egy olyan biztonságérzetet a kisdedben, amely megtanítja őt szeretni, ragaszkodni, kötődni a másik emberhez.

Egy kevésbé szeretetteljes viszony pedig éppen az ellenkezőjét váltja ki: egy labilis, szorongó, bizonytalan kötődést generál. Ez az elsőéves korban kialakított kötődés fog dominálni később a párkapcsolataiban, tehát az édesanya felelőssége óriási.

– Olvastam, hogy a nők 20 és 25 év között a legtermékenyebbek, de ebben az időszakban még eszük ágában sincs gyermeket vállalni. Miért tolódott ki ennyire a családalapítás ideje? Miért félnek elköteleződni a fiatalok?

– Benda József A szakadék szélén című munkájában kifejtette, hogy egy korszak nőtt föl úgy, hogy nem kapta meg az alapvető biztonságos kötődési programot az édesanyjától, éppen ezért idegrendszeri és kötődési zavarok jellemzik a mai fiatalokat. Egyszerűen más a felnövekedésüknek a tempója, mert a 30-as éveikre érnek el arra a szintre, ahova normális esetben 14-18 éves korban kellene eljutni. Biológiailag korán érnek, de érzelmileg éretlenek, nem szeretnének elköteleződni, felelősséget vállalni. Ebben a materializálódott, egocentrikus, konzumvilágban a szexualitás jelenti számukra a kapcsolatot, és a fiatalok úgy bánnak egymással, mintha tárgyak lennének: használják, kihasználják, majd eldobják egymást. Érzelmi analfabetizmusról beszélhetünk.

– Az óra viszont ketyeg…

– Valóban, a genetikai hardver kegyetlen és az ősi program szerint működik. A genetika nem nézi, hogy éppen melyik korszakban, a középkorban, vagy egy gender-ideológiákkal átszőtt modern világban élünk és kegyetlenül bezáródik a kapu, mikor a harmincas éveink végéhez érünk. A fiatalok a legnagyobb értékválság közepette igyekeznek kialakítani saját világnézetüket, saját értékrendszerüket, azt, hogy kik is ők valójában és a mit akarnak, de ebben a torz rendszerben nincsenek normák, nincsenek keretek, amihez viszonyulni lehet.

– Egyáltalán jellemző a fiatalokra, hogy vágynak még a házasságra, hogy vágynak a családra?

–A nagy boldogságpszichológiai vizsgálatok, mind arra jutottak – ilyen volt a Harvard Egyetem 75 éven át folytatott kutatása is –, hogy három tényező határozza meg az élet értelmét, a boldogság titkát. Hogy van-e párunk, házastársunk, hogy van-e gyermekünk és ezáltal családunk, valamint, hogy vannak-e barátaink.

Ha ez a három dolog rendben van, akár 80 évet is meghaladóan egészségesebben és boldogabban élhetünk. Egy másik vizsgálatnál pedig azt nézték, hogyan lehetséges átjutni embert próbáló, egzisztenciális kríziseken és itt is arra jutottak, hogy azoknak sikerült átvészelni ezeket a nehéz élethelyzeteket, akik szeretetkapcsolatokban éltek, volt kiért vagy miért tovább küzdeniük. Hiszen az ember biopszichoszociális- és spirituális lény. Azaz születésétől fogva az életre, annak védelmére és továbbvitelére rendeltetett társas lény, aki egyébként már a fogantatás pillanatától kezdve a méhen belül kapcsolódni kezd az édesanyjához. Alapvető szükséglete, hogy létezzen egy másik fél: egy társ, egy férj, vagy egy gyermek, akihez tartozhat. Alapvetően mindenki arra törekszik, hogy egy szeretetközösségben éljen.

– Mit üzen a házasság hetén a fiataloknak, a pároknak?

– Ahogy Madách Imre is megírta Az ember tragédiájában „Ember küzdj és bízva bízzál!”, azaz sohasem lehet hátra dőlni egy házasságban, folyamatosan tenni kell azért, hogy egymást tisztelve, szeretve és mindenben támogatva, jól működjön egy kapcsolat. A nagyanyáink idejében a házasság alapvetései, a női és férfi szerepek még teljesen magától értetődőek voltak, amiket továbbadtak és megtanítottak a gyermekeiknek. A mai fiatalok minták és támpontok nélkül, az ideológiai támadások kereszttüzében teljesen magukra maradtak. Éppen ezért, minden lehetőséget megragadva, a körmünk szakadtáig küzdenünk kell azért, hogy a házasság, a család, mint norma visszatérjen a közgondolkodásba, a kultúránkba és a következő generációk hagyományaiba. Hiszen az ember küldetése a világon, hogy tovább vigye az életet! Ha ezt az élettörvényt megtagadjuk, az emberiség pusztulásra lesz ítélve!