Elérni az elérhetetlent (Beszélgetés Oláh Tamás költővel)

Részletek

Írta: Baka Györgyi

Szülőkategória: Egyéb

Kategória: Interjúk

– Beszélj a családodról, a gyermekkorodról, arról, honnan jöttél!

Éppen egy hónapos voltam, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot. Egy másik hatalom, minket „őrző” hadserege meg majdnem egész életemen át „vigyázta” mindennapjaimat. Megtudtam, hogy azon a Baross utcai klinikán születtem, ahol anyámat is világra segítették, és aztán a fiam, a lányom, sőt az unokáim is ott látták meg a napvilágot. Felmenőimről keveset tudok. Egészen másfelé mutat vissza apám családja, mint anyámé. Mindkét ág tele van titkokkal, számomra ismeretlen szereplőkkel.

Anyámat nagyanyám nem kívánt terhességből, titokban hordta ki. Talán ezért nem tudtam sokáig kideríteni anyai nagyapámról semmit. Ma már tudom, hogy kiváló ember volt. Két hónapos lehettem, amikor meghalt. Tudom, hol van eltemetve. Az ő felmenőiről is tudok már néhány adatot. Apai nagyapám polgári iskolai igazgató volt Monoron, irodalmat tanított. Sajnos nagyon halványak az emlékeim róla. Hároméves alig múltam, amikor elvesztettük, de egy kép él bennem: egy félhomályos szobában az én kiságyam szélén ül, és tündérekről, királyfikról mesél nekem. Zenei tehetségét saját és barátai gyönyörűségére élte csak ki. A korszak nagy cimbalomművésze, Rácz Aladár is elismerte zenetudását. Apai nagymamámról csak azt tudtam meg, hogy pár hónapos koromban bevittek hozzá a kórházba, így még láthatott engem, mielőtt meghalt.

 

 

Bővebben: Elérni az elérhetetlent (Beszélgetés Oláh Tamás költővel)

A száz könyv

Részletek

Írta: Hamvas Béla

Szülőkategória: Irodalom

Kategória: Irodalom

A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyre lehetne állítani.

Ezúttal nem arról van szó, hogy valaki szórakoztató útikönyvek katalógusát szerkessze meg, vagy hogy időtöltésből a „puszta szigetre” száz kedves szerzőjét magával vigye, hanem arról, hogy olyan műveket gyűjtsön össze, amelyeknek fordítása minden nyelven már régen meg kellett volna, hogy legyen. E száz mű közül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás előtt egyetlen szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul magával vigyen.

A száz könyvön nem szabad száz kötetet érteni. Ez a helyzet sok furcsaságot idézne. Goethéből ki kellene hagyni Eckermannt, vagy a költeményeket, Dosztojevszkijből és Tolsztojból egy mű kivételével minden egyebet, a kétkötetes Platónból az egyiket. A száz könyv száz életművet jelent, száz oeuvre-t, száz szerző művének javát. Ahol csak egyetlen könyvről van szó, mint Rabelais-nél vagy Danténál, alkudni nem lehet. A modern szerzők azonban sokkönyvűek; náluk a könyvek címe vita tárgya, száma nyílt kérdés.

Az egyéni ízlés a katalóguson változtatni fog tízet, talán húszat, esetleg harmincat. Az eltéréseket támadni és védeni lehet. Ötven műben feltétlenül mindannyian meg fogunk egyezni; esetleg hatvanban, kedvező esetben nyolcvanban. Minden valószínűség szerint a legfontosabb nyolcvanban.

Bővebben: A száz könyv

Illumináció

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Verseim

„Ahogy a szem nem láthatja
a tárgyakat napfény nélkül,
az értelem sem látja az igazságot
Isten világossága nélkül." (Szt. Ágoston)

Elmém csendjében,
felfokozott tudatom belsejében,
a szentélyek fűszeres illataiban,
a rozmaring, a bazsalikom, a levendula,
az olíva, a moha, a nedves föld,
és a friss kenyér, a tengerpart sós illataiban,
a mangó, a kókusz, a bambusz párájában,
a trópusi virágok
és a dzsungelek nedves levegőjében,
az eukaliptusz és a naptej felhőjében,
a kávé, az esőerdő, az édes juharszirup,
a papaya, az ananász, a maracuja
ízeiben fürödve várom
a megvilágosultság pillanatát,

Bővebben: Illumináció

Alföldy Jenő: Csillagállás

Részletek

Írta: Alföldy Jenő

Szülőkategória: Irodalom

Kategória: Irodalom

Ebben az esszégyűjteményben huszadik és huszonegyedik századi magyar költőkről és műveikről kialakult gondolataimat szeretném a versolvasókkal megosztani. Kritikusmestereim közül Halász Gábort idézem: „Legigazabb méltatás a kommentár” – s ezt én így értelmezem: a műkritika irodalmi műfaj; a művekből származó esztétikai és etikai értékek beillesztése a szakmai tájékozódásba és a közművelődésbe.

Bővebben: Alföldy Jenő: Csillagállás