Irodalom

„...a művészet csak fényűzése az életnek; a tisztesség, az igazságosság viszont nélkülözhetetlen tartozéka.” (Stendhal: Rossini, fordította: Rónay György)


"Bereked a költő, ha tartósan a napi politika levegőjét szívja. De hangszála sorvad, ha azt, ami a levegőben, azaz mindenkinek már a nyelve hegyén van, éppen ő nem mondja ki idejekorán." (Illyés Gyula: Naplójegyzetek)





Előszó 

A pszichológia, amely hajdanán szerény helyet foglalt el egy fölöttébb akadémikus kis hátsó szobában, az utóbbi néhány évtizedben, Nietzsche jóslatának megfelelően, a közérdeklődés tárgya lett, túllépve az egyetemek által kiszabott kereten. A pszichotechnika formájában beleszól az ipari üzemek életébe, a pszichoterápia formájában az orvostudomány széles területeit fogja át, a filozófia formájában Schopenhauer és Hartmann hagyományát viszi tovább, tulajdonképpen újra felfedezte Bachofent és Carust, általa a mitológia és a primitív népek pszichológiája az érdeklődés homlokterébe került, forradalmasítani fogja az összehasonlító vallástudományt, s nem kevés teológus még a lélek gyógyítására is kívánja alkalmazni. Vajon igaza lesz végül Nietzschének a scientia ancilla psychologiae állításával?