Jegyzet
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
1915 december 15-én született Párizsban. Anyja, Annetta Giovanna Maillard bárénekesnő nem nagyon törődött vele. Előbb anyai nagyanyja nevelte, majd apai nagyanyjához, egy bordélyház madámjához került Normandiába. Tizenéves korában apja, Louis-Alphonse Gassioni vette magához, aki cirkuszi artistaként próbált megélni. Édith apja mellett utcai mutatványosként szerepelt. 1919-ben szaruhártya-gyulladást kapott és elvesztette látását. Csak hétévesen nyerte vissza, elmondása szerint a Lisieux-i Szent Terézhez intézett imádságainak köszönhetően. Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója figyelt fel először tehetségére. Ő adta neki a Piaf nevet. 1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. 1936 áprilisában Louis Leplée-t meggyilkolták, újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig foglakozott vele, sanzonokat írt neki és ő harcolta ki első revüszínházi fellépését. Ő mutatta be Marguerite Monnot-nak is, aki aztán a legtöbb Piaf-slágert írta, köztük az örökzöld „Milord” című dalt. 1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját. 1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, de kezdetben nem aratott sikert az amerikai közönség előtt. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot. 1949 októberében szerelmét repülőgép-szerencsétlenség érte. Bánatában inni kezdett, majd rászokott a morfiumra is. 1952-ben feleségül ment Jacques Pills sanzonénekeshez. Négy évvel később elváltak. Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. Előfordult, hogy éneklés közben rosszul lett és a színpadon összeesett. Az 1950-es évek végén gyógyíthatatlan, áttételes rákot diagnosztizáltak nála. 47 évesen, 1963 októberében hunyt el. (Wikipedia nyomán)
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
"A túlságos központosításnak ma is a törvényhatósági szervezet a leghelyesebb mérséklője és ezáltal a szabadságnak biztosítéka. Mert nagyon is igaz a kiváló franczia államtudományi írónak, Toquevillenek mondása, hogy: "A czentralizáczio megfosztja az országot, az őt megillető szabadságtól és hozzászoktatja a zsarnoksághoz. Helyhatósági intézmények nélkül alkothat magának egy nemzet szabadnak látszó kormányzatot, de nem bírja a szabadság szellemét. Múló szenvedélyek, pillanatnyi érdekek, a körülmények vak esélye, megadhatják neki a szabadság külső formáit, de a társadalom testébe visszaszorított zsarnokság előbb vagy utóbb földszintre kerül." Magyarország vármegyéi és városai monográfia -- előszó, írta báró Prónay Dezső
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
Az egyik legkedvesebb zeneművem a Carmina Burana, szerzője Carl Orff (1895. július 10. – 1982. március 29.) német zeneszerző, zenetanár. Én először a 60-as évek közepén hallottam a Károlyi-kertben. Az első sorban ott ült Kodály Zoltán is.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
Schifferné Szakasits Klára visszaemlékezésében megörökített Rákosi Mátyásról egy epizódot, aminek máig van különös üzenete. "Este tíz óra tájt a Rákosi Gyeremekotthon egyik hálótermében, ahol 8-12 gyermek aludt Ganzel Irén (a gyermekotthon vezetője) felkattintotta a villanyt, majd így szólt: - Rákosi pajtás jött látogatóba!... Egyenest odament Palkó ágyához, a többi gyermekre ügyet sem vetett. megállt az ágynál: - Na, kis Schiffer, büszke lehetsz - mondta a gyereknek-, mert nagyapád lesz a köztársaság elnöke." (Idéz:i Majtényi György K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban, Nyitott Könyvmühely, Budapest, 2010.)
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
Apám Oláh Dezső 1912-ben született Monoron.
Nagyapám, nagyanyám és apám karon üllő korában a monori szülőház kerjének tpavilonjában
5. oldal / 7
- Ön itt van:
-
Home
- Jegyzet