Jegyzet

Részletek
Kategória: Jegyzet

Egyszer egy lomtalanításkor találtunk az utcán egy 1943-as telefonkönyvet. Eltűntek terített asztala ez a könyv, régen elfelejtett emberek arcai sejlenek fel lapjain. Múltunk elnémult fiai és leányai. A neveket, a hirdetéseket olvasva egy kihunyt világ elevenedik meg. Az ötvenes évek elején, amikor bitang szelek kószáltak, és súlyos felhők ülték meg „a boldog jövő” egét, a kitelepítettek névsorát, állítólag, ebből a könyvből gyűjtötték össze.

Néhány hasznos tanács:

  • Öt szóig terjedő üdvözlést, köszönetet vagy más udvariassági kifejezést képes-levelezőlapon, névjegyeken, nyomtatványdíjjal adhat fel.
  • Külföldi hírlapokra a postafiókokban is előfizethet.
  • Tárcsázás előtt emeljük fülünkhöz a hallgatót, és várjuk be a központ jelentkezését jelző búgást.
  • 5 percnél hosszabb ideig ne vegyük igénybe a telefont.

    Más tanácsok: "Kérjük, hogy az előfizetők az igazolvány nélkül megjelenő, magukat távbeszélő alkalmazottaknak mondó egyéneket haladék nélkül adják át rendőrnek, illetőleg a csendőrnek."
    "Zivataros időben a távbeszélőt ne használjuk!"
    "Nem  késik le a vonatról, ha idejében felcsengetteti állomását."

Néhány hirdetés.

  • Bőrruhákhoz SCHMOLL-PASZTA.
  • Kulcsár és Huppert a finom ruhák tisztítója. 
  • Dr. Radnai Gyorsíró- és Gépíróiskolája IV. Pázmány Péter tér 5.
  • Gyorsfutár-boy és Triciklin Áruszállító Budapest, VIII. Kender u. 24.
  • Adler írógépek vezérképviselete Vass János, VI. Irányi-utca 4. szám.
  • Dajkavizsgáló, bentlakó szoptató dadák. Hygieia orvosi. Vezető-főorvos Kelemen Endre dr. v. egyet. tanársegéd. Szolgálat éjjel-nappal. VI. Teréz krt. 25.

Néhány elfelejtett ember, rang és cím:

  • Endrédy József Vitéz p. ü. irodafőig.,
  • Géczy Sándor vitéz, m. kir. ezredes,
  • Szeleczky Ferenc miniszteri főmérnök, okl. építész,
  • Oláh Gyárfás Mihály, az Astra filmgyár vezérigazgatója a balatonlellei Gyárfás-szálloda penzió tulajdonosa,
  • Perczel Tamás vitéz, bonyhádi, m. kir. huszárezredes.  

 Egy beszédes lakcím: Sebestyén Aladár igazgató, III. Szemlőhegy 42.

A könyv fedőlapján egy zárójeles mondat így szól: "A névsorhoz fűzött "SZAKNÉVSOR" a m. kir. posta személyzete jóléti alapítványának kiadása."

Részletek
Kategória: Jegyzet

1915 december 15-én született Párizsban. Anyja, Annetta Giovanna Maillard bárénekesnő nem nagyon törődött vele. Előbb anyai nagyanyja nevelte, majd apai nagyanyjához, egy bordélyház madámjához került Normandiába. Tizenéves korában apja, Louis-Alphonse Gassioni vette magához, aki cirkuszi artistaként próbált megélni. Édith apja mellett utcai mutatványosként szerepelt. 1919-ben szaruhártya-gyulladást kapott és elvesztette látását. Csak hétévesen nyerte vissza, elmondása szerint a Lisieux-i Szent Terézhez intézett imádságainak köszönhetően. Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója figyelt fel először tehetségére. Ő adta neki a Piaf nevet. 1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. 1936 áprilisában Louis Leplée-t meggyilkolták, újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig foglakozott vele, sanzonokat írt neki és ő harcolta ki első revüszínházi fellépését. Ő mutatta be Marguerite Monnot-nak is, aki aztán a legtöbb Piaf-slágert írta, köztük az örökzöld „Milord” című dalt. 1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját. 1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, de kezdetben nem aratott sikert az amerikai közönség előtt. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot. 1949 októberében szerelmét repülőgép-szerencsétlenség érte. Bánatában inni kezdett, majd rászokott a morfiumra is. 1952-ben feleségül ment Jacques Pills sanzonénekeshez. Négy évvel később elváltak. Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. Előfordult, hogy éneklés közben rosszul lett és a színpadon összeesett. Az 1950-es évek végén gyógyíthatatlan, áttételes rákot diagnosztizáltak nála. 47 évesen, 1963 októberében hunyt el. (Wikipedia nyomán)


Részletek
Kategória: Jegyzet

"A túlságos központosításnak ma is a törvényhatósági szervezet a leghelyesebb mérséklője és ezáltal a szabadságnak biztosítéka. Mert nagyon is igaz a kiváló franczia államtudományi írónak, Toquevillenek mondása, hogy: "A czentralizáczio megfosztja az országot, az őt megillető szabadságtól és hozzászoktatja a zsarnoksághoz. Helyhatósági intézmények nélkül alkothat magának egy nemzet szabadnak látszó kormányzatot, de nem bírja a szabadság szellemét. Múló szenvedélyek, pillanatnyi érdekek, a körülmények vak esélye, megadhatják neki a szabadság külső formáit, de a társadalom testébe visszaszorított zsarnokság előbb vagy utóbb földszintre kerül." Magyarország vármegyéi és városai monográfia -- előszó, írta báró  Prónay Dezső

Részletek
Kategória: Jegyzet

 

 

 

 

 

 
Az egyik legkedvesebb zeneművem a Carmina Burana, szerzője Carl Orff (1895. július 10. – 1982. március 29.) német zeneszerző, zenetanár.  Én először a 60-as évek közepén hallottam a Károlyi-kertben. Az első sorban ott ült Kodály Zoltán is.

Részletek
Kategória: Jegyzet

Schifferné Szakasits Klára visszaemlékezésében megörökített Rákosi Mátyásról egy epizódot, aminek máig van különös üzenete. "Este tíz óra tájt a Rákosi Gyeremekotthon egyik hálótermében, ahol 8-12 gyermek aludt Ganzel Irén (a gyermekotthon vezetője) felkattintotta a villanyt, majd így szólt: - Rákosi pajtás jött látogatóba!... Egyenest odament Palkó ágyához, a többi gyermekre ügyet sem vetett. megállt az ágynál: - Na, kis Schiffer, büszke lehetsz - mondta a gyereknek-, mert nagyapád lesz a köztársaság elnöke." (Idéz:i Majtényi György K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban, Nyitott Könyvmühely, Budapest, 2010.)

  1. Apám
  2. Választás velencei módra
  3. Andalúziai kutya
  4. A szorgalmatos, és eszes Gazdaasszony disze az egész Háznak
  • Ön itt van:  
  • Home
  • Jegyzet