Jegyzet
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
A kiváló orosz zongoraművésznőről különös, sokaknak talán hihetetlenek tűnő történet kering a múlt századi 40-es évektől kezdve, az életrajzában is megemlítik.1 Sztálin, aki nagyon szerette a komoly zenét, egyik este Mozart Á-dúr zongoraversenyét hallgatta a rádióban, ami igen nagy hatást tett rá.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Jegyzet
- Részletek
- Írta: Montesquieu
- Kategória: Jegyzet
A legtöbb francia dühödt szenvedéllyel igyekszik szellemes lenni, s akik szellemesek akarnak lenni, dühödt szenvedéllyel könyveket írnak. Balga elképzelés: a természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihentetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt. ( Montesquieu: Perzsa levelek, LXVI. levél. Európa Könyvkiadó, Budapest 1980, Fordította: Rónay György.)
- Részletek
- Írta: Magyar Amerikai Társaság
- Kategória: Jegyzet
Az amerikai nép függetlenségi nyilatkozatának szövege egyszerű, világos és félreérthetetlen. Érdemes belőle idézni néhány pontot, amelyek HAZÁNK MOSTANI HELYZETÉBEN ránk is vonatkoztathatók. A különbség csak az, hogy a Nagybritania helyére az Európai Uniót kell értenünk.
- Részletek
- Írta: Saint-Simon herceg
- Kategória: Jegyzet
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása
Rákóczi magas, de nem túlságosan magas férfi volt, telt alkatú, de nem kövér, szerfölött arányos és szép termetű, erős és izmos, arca nemes vonású, tiszteletet parancsoló, ám csöppet sem nyers; vonásai elég kellemesek, jellegük merőben tatáros. Bölcs, szerény, mértéktartó, kevéssé szellemes ember volt, de minden igyekezete a jóra és a józanságra irányult; módfelett udvarias, de kivel-kivel rangja szerint az; mindenkivel fesztelen, ám ugyanakkor, ami ritkaság, igen méltóságteljes is, anélkül hogy a legkevésbé dölyfös lett volna. Ritkán szólt, de ha igen, megélénkítette a társalgást, s azt, amit maga látott volt, kitűnően adta elő, bár soha nem beszélt önmagáról. Rendkívül becsületes, egyenes, igaz lelkű s végtelenül bátor ember volt, szerfölött istenfélő, jámborságát sem nem fitogtatta, sem nem titkolta, s igen egyszerű. Titokban sokat adott a szegényeknek, sok időt töltött imádkozással, s gyorsan felszaporodott háznépe erkölcseit, kiadásait, pénzügyeit pontosan, de szelíden ellenőrizte. Nagyon jó és igen szeretetreméltó ember volt, a mindennapi érintkezésben szerfölött összeférhető...(Saint-Simon herceg: A Napkirály udvarában, fordította: Réz Pál Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.)
3. oldal / 7