A kiváló orosz zongoraművésznőről különös, sokaknak talán hihetetlenek tűnő történet kering a múlt századi 40-es évektől kezdve, az életrajzában is megemlítik.1 Sztálin, aki nagyon szerette a komoly zenét, egyik este Mozart Á-dúr zongoraversenyét hallgatta a rádióban, ami igen nagy hatást tett rá.

(Állítólag még el is sírta magát meghatottságában, bár nem tudom ki látta ezt, de nem is ez az érdekes. Tudjuk, hogy a művészek életét nagy figyelemmel kísérte halálukig, a balerinák felé meg kitüntetett érdeklődéssel fordult a kommunista vezér). Telefonált a rádióba, hogy megtudja ki játszotta a zongoraszólót az imént közvetített hangversenyen, Marina Jugyina  - szólt a válasz. - Remélem meg van lemezen? - kérdezett tovább. - Természetesen. - Akkor kérem küldjék el holnap reggel nekem a Kremlbe! Jellemző módon a zenei rendező nem merte bevallani, hogy élő közvetítés volt, és nem készült róla felvétel. Nem volt mit tenni, a zenekar és Maria Jugyina (angolosan Yudina) újra eljátszották a darabot és rögzítették. A lemezgyárban hajnalig el is készült a felvételről egy példány, hiszen annak reggel a pártfőtitkár asztalán kellett lennie. (Itt, ezen a ponton eszembe jutott egy másik történet. Ez Rákosiról szólt. Állítólag valamikor az ötvenes évek elején egy augusztus huszadikai beszédében - amit akkor az új kenyér ünnepének neveztek -, kijelentette „szeptember 1-re pedig minden gyerek kezében új tankönyvet adunk.” A baj csak az volt, hogy erről a Tankönnykiadót elfelejtették értesíteni, a vállalat vezetői csak a beszéd közvetítéskor tudták meg.. De ha Rákosi pajtás megmondta, akkor annak úgy kellett lennie, és rohammunkával el is készültek az új tankönyvek.) Jugyina hamarosan kapott egy borítékot, húszezer rubel volt benne. Hihetetlenül nagy összeg volt ez akkoriban. Azonnal megírta a választ: „Köszönöm a segítséget, Joszif Visszarionovics. Imádkozni fogok Önért éjjel-nappal, és kérem az Urat, bocsássa meg a nép és az ország ellen elkövetett nagy vétkeit.” A pénzt átadta az egyházának. A művésznő ugyanis mélyen vallásos volt, minden fellépésekor nyakában keresztet hordott. Sztálin a szokatlanul bátor levére nem válaszolt, és ami még meglepőbb Jugyinának nem esett bántódása. Sőt!, amikor 53-ban holtan találták a dácsájában, állítólag éppen ez a felvétel volt a lemezjátszón. Richter, a nagy pályatárs is nagyra tartotta, volt néhány zenedarab, amit soha nem volt hajlandó eljátszani, ez is köztük volt, ha kérdezték tőle, miért nem játssza, azt felelte, mert olyan kitűnően, mint ő, nem tudnám úgysem eljátszani. (Aki megakarja hallgatni, itt megtalálja a felvételt: http://www.youtube.com/watch?v=6_i54Gb7LZU )

1. Néhány évvel ezelőtt Végh Alpár Sándor elevenítette fel az esetet a Köznaplójában.