Jegyzet

Canaletto, eredeti nevén Giovanni Antonio Canall (1697-1768) San Marco című festnénye

A fontos tisztségek választását mindenütt gyanakvás veszi körül. Sokszor kiáltanak csalást. Talán ezért fordítottak olyan sok figyelmet a választások tökéletesítésére. Az alkotmányok aranybetűkkel írt sorai szólnak róla, a demokrácia rajta áll vagy bukik. A világ sok részén élő regulák, melyek a választások tisztaságát kívánták elérni sokszor nagyon eltérnek egymástól. Mindnek van hibája. A hibákat kiküszöbölendő változtatnak rajta. Végül nagyon bonyolult rendszer jöhet létre. Ebben a jegyzetben erre mutatok egy érdekes példát, a velencei köztársaság dózse választásának összefoglalását idézem Mary McCarthy Velence közelről könyvéből (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.). Érdekes adalék ma amikor a pártok a választás lázában élnek.

Az Andalúziai kutya (eredeti címén Un chien andalou) egy 1929-ben bemutatott francia film, melyet Luis Buñuel és Salvador Dalí közösen írt és forgatott. Az első szürrealista filmként tartják számon. A főszerepet Simone Mareuil és Pierre Batcheff játssza

.

"A szorgalmatosság a' Konyha, Házibutotorok, edények, Élésház, Gyermekek, és Cselédek tisztaságából; az eszesség pedig a' beszerzéséből kiméllő  kiadásból, ételben, italban, felkelésben, lefekvésben és a' mindennapi munkák okos felosztásában való szoros rendtartásból, mint valamely tükörből kitetszik. Mellyrenézve, ha valamelly házhoz bementemben ezeket látom, tudom előre, hogy itt a' Gazdaasszony szorgalmatos, és eszes is, és ezen a' házon Isten áldása van."
Magyar házi Gazdaasszony,
N. Nagyváthy János tekintetes nemes Szala vármegye
táblabírója által Pesten, Trattner János Tamás betűivel
s' költségeivel. 1820.

 

Rendfokozat: első lovasszázados.
Előlépett: 1813. július 1.
Elő- és utónév: grófSzéchenyi István.

Csatazaj közepette, épp a világháború kellõs közepén alakult meg az Astra-filmgyár. Születése arra az idõre esik, amikor a hazai filmgyárak alapításait, még a szakkörökben is megmosolyogták s amikor ennek dacára, vagy talán épp ezért, komoly, nagy verseny indult meg az ifjú gyárak között. De amíg a legtöbb kezdõ filmgyár az anyagi megerõsödést tartotta szem elõtt és erre irányította fõ törekvését, az Astra már ebben az idõben is az anyagi erõnél többre becsülte a gondos szellemi felkészültséget. Ilyen helyes, mondhatnók, nemes gondolat természetesen inkább csak mûvészlélekbõl, mint egy hideg, számító kereskedelmi fõbõl fakadhatott. Mert az Astra-filmgyár alapítója mûvészember volt. Balogh Béláné, az elhunyt nagynevû Papír Sándor színházigazgató özvegye, aki maga is színpadon mûködött, sõt férje halála után magára vette a színházigazgatás súlyos gondjait, létesítette az Astrát, Balogh Bélával együtt, aki a magyar filmrendezõk között szinte elõször találta meg azt a helyes irányt, amelyen a magyar film eljuthat az itthoni közönség kegyeibe, a külföldön pedig az igazi mûvészetet értékelõ érdeklõdés központjába.