Az egyik legkedvesebb zeneművem a Carmina Burana, szerzője Carl Orff (1895. július 10. – 1982. március 29.) német zeneszerző, zenetanár.  Én először a 60-as évek közepén hallottam a Károlyi-kertben. Az első sorban ott ült Kodály Zoltán is.

A latinul írt költeményeket a középkori iskolákban tanuló diákok írták. A vágánsok azok a diákok vagy papok, szerzetesek voltak, akik vándorlásaik közben a maguk szerezte versekkel dalokkal szórakoztatták a középkori feudális udvarok közönségét. Az antik szaturnáliák mintájára rendezett bolond-ünnepeken paródiákat, egyházi és világi felsőbbségeket gúnyoló dalokat, a szerelmet dicsőítő verseket adtak elő. Költői versenyeket rendeztek. Ne feledjük a középkori iskolákban a versírás elemi dolog volt. A középkori iskolai versezetek között sok támadó, gúnyolódó alkotást találhatunk. A Carmina Burána című gyűjteményben ezekre mind találunk példákat. E kitűnő verseket a legjobb költőink ültették át latinból magyarra. (Carmina Burana, Középkori diákdalok - Európa Könyvkiadó/1985)

Ime egy szép vers a kötetből:

VIRÁGOZNAK MIND A FÁK
Florent omnes arbores

Virágoznak mind a fák,
dalolnak a madárkák,
újból zöldül bokor, ág,
örvendez az ifjúság.
A sötét bú távozik,
a szerelem tüzet szít,
s aki tőle húzódik,
annál inkább fölizzik.

Te szépséges szűz leány,
bár fűt téged már a vágy,
mégis úgy szólsz énhozzám,
mintha haragudnál rám.
Amit szerelmed csapott,
sebeimmel itt vagyok,
ha nem gyógyítasz, meghalok.

"Szép legény hát mit kívánsz,
mi az, amit nem találsz?
Játszani kívánsz velem?
Nem kell nékem senki sem,
pár nélkül és tisztesen
élem le az életem."

Vigyázz. a szerelem
kegyetlen
és bátor;
legyőz bennünket százszor,
húzódhatsz, futhatsz, lányka,
elér száguldó lángja.

"Látom már, miért szavalsz,
mit akarsz,
te ravasz,
s hogy jól tudod, nem aggaszt,
már én is vágyok,
tüzelnek már a lángok."

Takács Gyula fordítása