Versek

Vajon Éva miért nem félt
a Kígyótól?1
Miért hallgatott a hízelgő
tekergőre, a csáb, a nász, a kéj,
a vonzalom megcsufolójára,
az Ész hajtűkanyarjainak
zengő szavakkal írójára,
a józan tervezés
kigúnyolójára?

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi66mjDU8-IJiLNIgX5j6aompLjQ8Frw67fTGyIm0fdtqU3RHa0BxVbeUTh3TJhfdQfs-6yNMSm89MFoOE52zjM_69ygzZ6bDZ6Kr1fvIYAMhB0ZyX_jXCKmhZzZJBJPna4gLqhsCbIhqHH/s1600/Albrecht+D%25C3%25BCrer_1504_Adam+and+Eve_247x191.jpg

Albrecht Dürer (1471 - 1528)

Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,

Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
 
1. (Requiem)

A lángok lobbanó szívéhez értem,
mikor a nagyszerű halált megidéztem,
mikor a könnyek az Égből estek,
mikor legjobbjaink értünk elestek.

Suhogjon a törvény korbácsa azon,
aki harsogó kacajjal
benzint loccsant egy kutyára,
és tűz szemekkel meggyújtja.
De ki védi meg azt, aki
keresztet hord nyakában,
s letérdepeltetve várja
a kardcsapást?

fulladás | 24.hu - 6. oldal