Részletek

Írta: Baka István

Kategória: Mások versei

Felébredek.
                    A takaró lidérce
kilobban, újra csigaház-fehér,
s nem moccan többé. Becsapott az álom:
nem volt s nem is leselkedik veszély;
csak összecsúszkált s szarva gombszemével
nagyon soká meredt reám az éj;
de nyála - utcalámpa fénye - szárad,
foltot se hagyva, szőnyegén szobámnak.

Bővebben: Farkasok órája

Részletek

Írta: Kaiser László

Kategória: Mások versei

Most vagy föl vagy elhagyod magad
most pince mély vagy szolid koccanat
most remélsz vagy leszel búskomor
most pengeagy vagy fejed szétbomol
most egyben vagy lehet szerteszéjjel
éjjelben a nappal nappalban az éjjel
lehet minden és lehet a nagy semmi
szókat ellökni vagy kezet kézbe venni

Lehet Istennel és Isten nélkül lenni!

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Az erőt sugárzó
masina úgy tűnik
percenként újat tud alkotni,
a színrelépő
különbözik a megelőzőtől.
Mély hangon
bátran merül alá,
először lába,
aztán a törzse tűnik el,
majd keserű szája.
Újabb fülke:
világos szőke haj,
apró fogak sóhaja,
ringató vörös körmök.

Bővebben: Páternoszter

Részletek

Írta: Gyulai Pál

Kategória: Mások versei

Oh Róma, Róma, megalázott Róma!
Horatius in örömrül dalol,
Mikéntha rajtad rablánc nem is volna,
S diszében állna még a Capitol.
Oda a hit és oda a szabadság;
Egy ember Isten - hogy' tűrhetni meg!
Dicsőségét lángelmék harsogtatják,
Nincs többé nép, csak élvező tömeg.

Bővebben: HORATIUS OLVASÁSAKOR