Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A magasság kitárta karjait
és vonalakkal, ívekkel összekötötte
múltam darabjait.

Bővebben: Két város

Részletek

Írta: Vihar Béla

Kategória: Mások versei

Tizenhét nap és tizenhét éjszaka,
nem, évszázadok és évezredek óta én vonulok,
én, a katona a hóban.
Ajkam, torkom kiáltásra nyílik,
széthasad, mint a seb, kiáltok, miként a gyermek,
aki először riad a magány iszonyatára.
Hozzád, hozzátok szólok a száguldó fergeteg
és az idők ködbe vont messzeségéből.
Tizenhét nap és tizenhét éjszaka…
Láttok-e még engem? Íme, megjelentem.
Kicsiny bukdácsoló pont vagyok,
küzdelem a hótenger hullámain,
imbolygó pont, létéért küzdő,
hogy karotok drága kikötőjébe elérkezzék.
Rám ismertek-e? Arcom vonásait
még össze tudjátok-e rakni
az emlékek szövevényéből?

Bővebben: Egy katona megy a hóban

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Valaki rád gondol
Nem lát nem hall nem érez
Semmi mást
Mint egyiptomi Főpap
A szilánkokká tört Nap
Nyomán járva mindenűt téged keres

Bővebben: Kötekedő emlékezet

Részletek

Írta: Oláh Miklós

Kategória: Mások versei