Részletek

Írta: Tóth Árpád

Kategória: Mások versei

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany díszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodrú vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.

Bővebben: Elégia egy rekettyebokorhoz

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Most, hogy többé
nem tudsz más lenni,
mint amilyenné magadat tetted,
se fül,
se szem,
se szív,
se száj,
se fájdalom,
se öröm,
se szerelem,
se gyűlölet,
se rabság,
se hatalom,
se szánalom
nem marad belőled,

Bővebben: Utószó