Versek
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Kihalt utcák romjai közt járok.
Ott, ahol az Idő megállította önmagát.
Állig begombolkozva vár
a mozdulatlan, a világ.
Miatyánk, aki a mennyekben vagy,
adj nekünk menedéket!
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Alkonyomban magamat keresem
minden tárgyban, régi képben,
mind búcsúzón bólogat felém.
Fényes lapok futnak idegeimen át,
rémek és csodák villannak elém.
- Részletek
- Írta: Turbók Attila
- Kategória: Mások versei
Oláh Tamásnak, Radnótira emlékezve
Magasan leng a kalózlobogó
az üres színpad közepén.
Nézz körül! Kell még színház ide?
Színész – akár csak egy is – kell ide?
Hamlet szavát is elrabolja,
sósavba, háborúba, járványba fojtja és
tajtékzik: csapnivaló főhős
a végszavát vesztő, ripacs valóság.
- Részletek
- Írta: Szabó Lőrinc
- Kategória: Mások versei
Madách Imre emlékének
Lobogó folyamok zuhannak az éjszakába.
Jöttem: a végzet bélyege homlokomon;
roncsok s hullák hínára ölelte-karolta a lábam
s hajamba tapadt a korom.
8. oldal / 77