Örvénylenek csordákban csillagok,
tömérdek testek kavarognak köröskörül.
Zuhannak pörögve-dörögve szakadatlan,
ki nem fürkészhető céljuk felé.
Meg sem kottyannak nekik évezredek,
maguk alá alomnak tapossák féktelenül az Időt.
Csanádi Imre költő (1920 -- 1991)
Egy órányi őrület és gyönyör! Ó, ne tarts vissza, Te, Tomboló!
(Mi az, ami úgy felszabadít a viharokban?
Dühöngő szelek és villámok közt mit jelent az én ujjongásom?)
Ó, én minden más férfinál mélyebben iszom a titokzatos delíriumot!
Ó, ti, vad és gyönyörfinom fájdalmak! (Tireátok hagyom őket, gyermekeim,
tudatosan tinektek beszélek róluk, ó, vőlegény és menyasszony.)
Ünnepek után
Hízott hulladék
zacskók között,
ünnepi lépteit
vesztett
félcipő,
párját kereső
vézna kesztyű,
magányos sál,
és egy egész kenyér
adnak találkát egymásnak
az éjszaka szárnya alatt;
Csoóri Sándor emlékére
Látom őt a versben
mintha gyönyörű sebben ülne
kezében zöld ág hozta a malomsánc alól
de ködlő hátterében rá vár türelmesen
fekete öltönyben sötét kalapban
az egykedvű és szótlan alak
aki egyszer mindenkiért eljön
11. oldal / 137
