Fenyők rügyén
a zöld végek
küzdenek a széllel,
lobog haja a fáknak,
énekeik ünnepélyesen
bomolnak a parkon át.
Ízzó aranyát ontja
rám a nap-illat,
fénye szorosan átölel.
Ha nem szeret akkor is,
kínja rajtam tesz próbát,
remény-magot vetett1
alakomra,
vérző ajkával rám csókol.
A fürge érzés
a forróság kövén cikázik.
A törülközős aktszobor
engem vár mozdulatlanul.
Szigliget, 2026. augusztus 7.
1Arany János: A lepke