Versek

Az Idő, az émelyítő jelen,
nyomorúsággal kialkudott életünk
átlép rajtunk.
Két földrész prése közé
szorulva gyulladt szemekkel
várunk a szabadító jelre.

Nő, Istennő, Tengeri, Ocean, Vihar, Akt, Felnőtt

Mit várhatok itt még ebben
a városban,
ahol születtem, és éltem eddig?
Kinek szóljak és miről?
Itt nincs válasz az őszinte,
gyermeki kérdésekre sem:

Összenyomva,
fojtó kábulatban,
volt időm keserűn
kacagni sorsomon,
várni végső leheletembe
fulladva, várni
a feszült csöndben,
míg valaki megtalál,