Részletek

Írta: Baka Györgyi

Kategória: Mások versei

Csillagrügyecskék
ragyognak bíbor színű
rózsaszirmokon, ebben
az égő pirkadatban

Hívtál, mentem utánad,
ámuló tekintetemben
vágy és tűnő álom,
követtem fénylő suhanásod

Bővebben: FÉNYLŐ SUHANÁS

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Éltünk messze innen,
ott, ahol a hosszú Nap a
sík Föld
szemérmét is kitakarja¹,
voltunk határt nem ismerve
a tájak urai,
szél szárnyán vitorlázó
sólyom bomolt tollú népe.

Bővebben: Eleven büszkeséggel

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

 Belemart
a falánk vaksötét
a Napba, seb nő ki homlokán,
fekete sáv zárja a boldogság száját
és torz vigyort rajzol a fény-korong arcra,
alvó láng a vesztes, tüzét jegeli a nappali éj,
az ég szemére hályogot borít, virág-vágyak halnak
hamvaikba, roncsolt arc a kihalt tájra vetül, sápad a
gyönyörűség, a meztelen föld fázik, színtelen mező
borzong, kín-ágyában tekereg a zajló ősfolyam, bal-átok
sújt minden boldog fény-szomjazót, vére hűl az igaznak,
gyászkendőt nyújt a komor erő a könnyezőnek, didergő
rettenet járja át az alvadt, jegelt, néma lelket, a fagyott
ész vesztét, kínját fel se fogja, s durva perc alatt
öregszik ezret a hanyatló hit, a kihunyt golyó
fekete lyukként marad a kormos égen,
nincs mi kitöltse kongó üregét
s zsugorodik zord alvilággá
a sötét, tar
Föld.

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Tétlen lebegtem
dalok ütemén,
a valószerűtlenség
öblén,
mikor puhán betakart
a mágikus monstrum.

Bővebben: CT