Részletek

Írta: SZILÁGYI DOMOKOS

Kategória: Mások versei

I.

Lihegve fordult vissza. Már
ha itt vagy: hát szemből, Halál!

(Nemcsak ő s hona: tenhazád
is vérzik itt – tudod, kozák?)

Nem ágyban, nem párnák között.
De így se! – Nagy kötést kötött

– hol a kivívott diadal?
melyért még az ő fiatal

élete sem kár! semmi se!
ha hősökért zeng gyászmise,

hősökért, akik istenek
módjára erőt vettenek

a zsarnokságon! – Ó, de így!
ravasz, alattomos, irigy

sors martalékaként! – Ha már
halni kell: hát szemből, Halál!

Az örök életre valót
így keresi meg – a halott.

Bővebben: HÉJJASFALVA FELÉ

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Ha szétnézel
nem látsz mást, csak azt,
miként sokszorosítja
ronda magát a sok hazug alak.
Eszmét eszmére cserélve,
szivacs-eszükkel könnyedén
követik minden új halom parancsát.
Köztük lapulnak azok,
kik szurkos éjszakákon át
írják jelentéseiket rólunk.

Bővebben: Ne áltasd magad

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Szél-illatok tágították
a kékség terét,
az ég fehér fedői mögül
a nap zápora ömlött a sekély vízre.
Mintha egymást akarnák felfalni
forrt össze a két hermafrodita test;
szétnyíltak a fénylő gyöngy-szárnyak,
s a kibomló meztelen vágy öblei
egymásba tapadtak,
a vízsodor mély egységében
sokáig súlytalan lebegett
mosolyt formázó,
aragonit szimmetriájuk,
míg egybecsókoltan
végleg le nem merültek
a tó aljzatára.

Részletek

Írta: Baka Györgyi

Kategória: Mások versei

a prevlakai öbölben
a Szent Mihály Arkangyal Monostornál
A hullámzó víz folyamatos
áradása, parthoz csapódása
és visszahúzódása, mint
szüntelen ima mormolása,

Bővebben: A TENGER HULLÁMAI