Próza
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
A legnehezebb minden művész számára hogy alkotásával mások elé állva vállalnia és fogadnia kell a reakciókat. Ezt a legnehezebb kezdetben elviselni. »Ilyen idős koromban én is írtam verseket« - mondogatták József Attilának kollégái, mikor a bankban dolgozott. Mert nincs igazi mérce, és a legnagyobbak is kételkednek időnként magukban. Mert mi van, ha azoknak van igazuk, akik szerint értéktelen, amit írsz? Nem is tudom honnan vettem a bátorságot, hogy megrendezzem első verskötetem bemutatóját. 2010. április 10-én egy kis kávézóban tartottuk meg, ahová barátaim és volt kollégáim is nagy számban eljöttek. Staar Gyula valamikori szerkesztőtársam, a Természet Világa főszerkesztője mutatott be a közönségnek, Turbók Attila költő méltatta verseimet, közülük néhányat Józan László a Vígszínház fiatal színésze olvasott fel. Különleges ajándék volt nekem, Kathy-Horváth Lajos virtuóz hegedűművész verseim ihlette művének a bemutatása.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
Bővebben: Emlékek és Iratok - 23. Abban a szerkesztői szobában
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
Most, hogy hónapok óta bezárva éltünk önkéntes karanténban, vettem észre, hogy rajtunk kívül milyen sokféle élőlény él még itt a négy fal között. Ma nem tudtam aludni, átmentem a másik szobába és leültem a számítógép elé. Észrevettem, hogy mellettem a falon egy soklábú pók szalad éppen, hirtelen támadt hatalmas világosság zavarhatta meg éjszakai vadászatát. Megállt, várt egy kicsit aztán sebesen futott felfelé. Kint sötét volt, talán éjjel egy óra lehetett. Felfedeztem, hogy a dolgok értékelésének, a külvilágban általánosan elfogadott mércéin kívül ezernyi formája létezik. Azok a dolgok, amelyek korábban fontosaknak, értékeseknek tűntek most, hogy elérhetetlenné váltak mutatták meg nekem a korábbi életünk milyen sok jelentéktelen, megtévesztő eseménnyel volt kitöltve, hogy az embereket boldoggá vagy boldogtalanná tegyék. Minél korlátozottabb lettem a korábban normálisnak hitt tevékenységek végzésében, képzeletem annál szabadabban járt-kelt saját absztrakt világomban.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
Bátyám elvégezte a főiskolát és asszisztens volt néhány filmben. Egy két esetben statisztálhattam én is bennük. A Szerelmes biciklisták című film a Balaton mellett játszódott. Ennek révén néhány napot Füreden tölthettem. A film egyik jelenetében valami esti szalonna sütésben vettek részt a film szereplői. Én is ott ülhettem a tűz mellett a többi fiatal között. Még egy mondatot is kaptam, valami ilyesmit:” Tessék helyet foglalni.”. A főszereplő lány apját alakító férfinek szólt, aki közénk ülve beszédbe elegyedett a fiatalokkal, mintegy a generációk közötti különbségek ábrázolásaként. Ott találkoztam Cseh Tamással, ő is egyike volt a tűz körül üllőknek. A film főcíme alatt az ő fütyülése hallatszik, talán ez volt az első szerzeménye, ami nyilvánosságot kaphatott. Láttam, hogy van karórája megkérdeztem hát tőle mennyi az idő. Ránézett az órájára és azt mondta: ez mindig ugyan azt az időt mutatja. Többet nem szólt. Talán egy balesetnek vagy egy szakítás megőrzendő percének volt tanúja, nem tudom. Furcsának találtam, de hallgattam. Láttam nem akar róla beszélni.
Bővebben: Emlékek és Iratok - 25. Bátyám elvégezte a főiskolát
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
Minden reggel egyfajta születést hoz, először valami fátylon keresztül érnek el az ingerek minket, az újrakezdés, a nappal zsivajgó forgataga még távol van. A gondok amikkel lefeküdtünk ébredéskor kevésbé nyomasztóak, mintha az alvás alatt egy részüket az álom elrendezte volna, megoldást talált volna rájuk. Ha a lappangó álomtartalmainkat felszínre tudjuk hozni, az én elhárító erőit leküzdve a tudattalan vágyainkat is felismerhetjük, az álruhába öltöztetett álomképek erről beszélnek.i Nem könnyű művelet ez, az álom-munka a sűrítés műveletével nehézzé teszi. Ha sikerül az elfojtott tudattartalmainkról a fátylat fellebbentenünk önmagunkhoz kerülhetünk közelebb. Zsilipréseken át zuhogva zúg a víz. Ha az álomtörténés elakad, eltűnik, megfoghatatlanná válik a felismerés, rozsdás pumpák nem jutnak az érzések fészkéhez. Az ég, akár egy jégpálya, melyre ismeretlen korcsolyák most rajzolják a fénylő csillagokat összekötő vonalakat, a sorsunkat meghatározó ismert állatfigurák ábráit. Az öntudat elbizakodottsága, amely az álmainkat oly lenézően tolja félre, az ember egyik legerősebb védekezésmódja, mely arra szolgál, hogy megakadályozza a tudattalan komplexusok felszínre törését.
5. oldal / 9