Próza
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Próza
Tíz éves lehettem, amikor a szomszéd villába új lakók költöztek. Hírük megelőzte őket, a kerítésen át lestük, mikor tűnik fel Hidegkúti Nándor, hogy lelkesen integethessünk neki. Egy velem egykorú fiú és egy szőke, pár évvel fiatalabb kislány, meg a mosolygós arcú, dauerolt hajú felesége tartozott a családjához. Hamar összeismerkedtünk Kisnándival, a híres futballista fiával, akinek persze mindenki a barátja akart lenni.Érdekes a foci mégse lett a kedvencem, amit az is bizonyít, hogy nagyon sokáig nem láttam élőben meccset.
- Részletek
- Írta: Kazinczy Ferenc
- Kategória: Próza
Május 20.
Reggel hét órakor egy tót katona jöve szobámba. Tudakozám tőle suttogó hangon, mi dolog, hogy az ablakommal általellent álló házak cserepjeit egy ölnyire leszedték, és hogy ott egy órával ezelőtt annyi ember gyűlt vala össze.
- Us su precs - mondá a katona.
- Az az öt.
- Micsoda öt?
- A pap, a viceispán, a kapitány, a szép ifjú és a vak gróf. - A pap alatt Martinovicsot értette; a viceispán alatt Hajnóczyt, ki viceispán vala Szerém vármegyében; a kapitány alatt Laczkovics Jánost; a szép ifjú alatt a szálas, sugárnövésű, szőke, s liliomfejérségű, rózsapirosságú, délceg járású Szentmarjayt, kinél Pesten és Budán nem igen volt szebb ifjú, és a vak gróf alatt Zsigrayt, Kinek arcát és egyik szemét a himlő elrontotta.
- Részletek
- Írta: Benke László
- Kategória: Próza
Ne szoruljon össze a szívünk, mikor a Felvidék városainak etnikai képét szemléljük, adatait olvassuk? Az 1910-es történelmi Magyarország népszámlálási adatai nem hamisítottak, akkor minden kényszer nélkül vallhatta magát ki-ki annak, aminek érezte; még senki sem tudta, hogy lesz Trianon!
- Részletek
- Írta: Kurt Vonnegut
- Kategória: Próza
A 2081. évben történt, amikorra már mindenki végleg egyenlővé vált. Nemcsak isten és a törvény előtt voltak egyenlők. Minden lehetséges módon egyenlők voltak. Senki se volt eszesebb, mint bárki más. Senki se volt jobb külsejű, mint bárki más. Senki se volt erősebb vagy gyorsabb, mint bárki más. Mindez az egyenlőség az Alkotmány 211-ik, 212-ik és 213-ik módosításának és az Egyesült Államok Esélykiegyenlítés-ügyi miniszterének dolgozó ügynökök szakadatlan éberségének volt köszönhető. Az élettel kapcsolatban azonban akadtak még hibák. Attól például, hogy áprilisban nincs tavasz, még mindig begőzöltek az emberek. Éppen ebben a nyirkos hónapban történt, hogy az esélyügyiek magukkal vitték George és Hazel Bergeron tizennégy éves Harrison fiát.
- Részletek
- Írta: Honore de Balzac
- Kategória: Próza
Honore de Balzac
I. Gillette
Ezerhatszáztizenkettőben, egy fagyos december végi reggelen, egy széllelbélelt ruházatú fiatalember sétált fel és alá a párizsi Grand-Augustins utca egyik házának kapuja előtt. Sokáig tétovázott, mint a szerelmes, aki nem mer benyitni első kedveséhez, bármennyire könnyűvérű is a hölgy, de végül mégis átlépte a küszöböt és megkérdezte, hogy Frangois Porbus mester otthon van-e. A földszinten söpörgető öregasszony igennel válaszolt, így hát a fiatalember lassan fölment a lépcsőn, s fokról fokra megtorpant, mint valami újsütetű udvaronc, aki izgatottan várja, hogy milyen fogadtatásban részesül majd a királynál.
4. oldal / 7
- Ön itt van:
-
Home
- Próza