Próza

Mindenkinek vannak titkai. Nekem is. Mindenki vágyik arra, hogy azt valakinek elmondhassa. Tévelygő hangok a mennyezetig szállnak, s ott maradnak megrekedve. Ajkakon rozsdás cipzár. A titok elveszett hang, az idő zenéje. Lakat fityeg rajta, a kulcs meg sehol. Meg kell keresni. Nyikorgó cipők iramlanak utána, a Titokvaló meg árnyékba húzódik, de örül, ha rátalálnak, mert valakinek el kell mondani, valakinek meg kell vallani. Mitológiai történet is szól róla. Midasz csúf titkát, hogy szamárfülei vannak a királynak, szolgája mikor megtudja nem meri elmondani senkinek se „de vágyott rá, hogy mondja ki mégis,/ és hallgatni nem is volt képes, félrevonult hát, ásott gödröt, e lukba susogta be”i

Visszagondolva az életemre minden, ami történt velem, amit megtanultam, átéltem mind, mind azt szolgálta, készítette elő, hogy költő legyek. Ha annak tekinthetem magam valóban. Ki mondja meg? Lehet így van ez minden költő éltében, nem tudom. Nekem a készülődés hosszú ideje végül meghozta a gyümölcsét. Amikor a súlyos betegségemből felépültem elementáris erővel törtek ki belőlem a versek, mintha egy évtizedes álomból ébredtem volna fel. Fiatal koromban is írtam verseket magamnak, de akkor még a film izgatott inkább és arra készültem, hogy filmeket fogok majd készíteni. A képzelőerőm is inkább abba az irányba vitt. Amikor érett fejjel, majd két évtizedes szerkesztői tapasztalattal a hátam mögött, verseket kezdtem írni mindent elölről kellett kezdenem, és megtanulnom, ami a versek írásához szükséges és egyáltalán elsajátítható. A próbálkozásaimból született versekről tudtam, hogy még nem elég jók.

Eddig nem sok szót ejtettem a vállalkozásaimról. Az első adandó alkalmat megragadtuk, hogy valami maszek dolgot csinálhassunk Pisti, Juli testvére Olaszországból hozott egy kis készüléket, amivel fájdalommentesen ki lehetett a fülcimpákat lyukasztani. Olyan volt, mint egy kis pisztoly. Steril, apró dobozkákban hozott hozzá többféle színű, alakú, aranyozott kis fülbevalókat, lehetett választani csillag-, szív vagy négyszögletes forma közül. Az egyik felét kellett a készülékbe tenni. Egy kattanás hallatszott és már benne is volt a cimpában, már csak a ellenpárját kellett ráhelyezni. Az udvari szobában alakítottuk ki a tükörrel, kényelmes székkel ellátott sarkot, ahol a műveletek zajlottak. Meghirdettük és annak ellenére, hogy a 3. emeleten laktunk minden nap jött 4-5 vendég.

Nagyítón keresztül nézem anyám fiatalkori arcát. Csodálkozva fedezem fel nyílt tekintetét, kedvesen mosolygós száját. A fekete-fehér képeken vonásai határozottabbak, szemét sokkal kihívóbbnak, kíváncsibbnak látom, ahogy éppen az objektívbe néz, mint amilyenre idősebb korából emlékszem. Apám markáns arca határozott vonásai biztonságot sugároznak. Fiatal kori képein is láthatóak férfias vonásai. Gyengéd, meleg tekintete megnyugtató. Vonzó férfiarcát idős korában is megtartotta. Fiatal korában idősebbnek látszott, idős korában meg fiatalabbnak valódi életkoránál. Csak társaságban érezte jól magát. Mindig a központba került. Hamar kitűnt különleges képessége, könnyen meg tudta nevettetni az embereket. Egészen kicsi koromban vidámságával nyűgözött le, később bámultam intelligenciáját, józan ítélőképességét, sokoldalúságát. Különösen elemében volt, amikor egy kisebb, néma szerepet kapott az 1955-ben forgatott Gábor diák című filmben. Ő volt az Ítélet Hirdető Főtiszt.

Gábor diák (film, 1956) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu

A párduckacagányos figura középpen az édesapám, jelenet a Gábor diák című, Kalmát László rendezte filmből, amit 1956.04.19.-én mutattak be.

Az első Társaságunkba egy olasz üzletember is belépett, remélte, hogy a kapcsolataink révén az ő olaszországi cégének termékeire találunk majd vevőt Magyarországon. Vasúti információs rendszereket gyártottak, minden olasz pályaudvaron az ő kijelzői tájékoztatták az utasokat: mikor és melyik vágányról indul vagy hová érkezik a szerelvény. Mi meg felhívtuk egy magyar találmányra a figyelmét egy nagyszerű, sok helyen így a vasúti tájékoztatásban is használható, szisztémára. Közös gyártás is szóba jöhetett. Egy kísérleti táblát kiküldött a magyar cég hozzájuk. Nekünk kellett valamilyen pótalkatrészeket gyorsan kivinni partnerünk veronai gyárba. Csabával a magyar fél képviselőjével indultunk útra az öreg Wartburg autóján. Valahol Ausztriában a váltója eltörött és ezért a kocsit ott kellett hagynunk egy szerelőnél, mi meg kénytelenek voltunk vonattal tovább utazni.