Úgyhogy bébiszitter járt hozzájuk. Mindig elszorult a szívem, hogy egy idegen vigyáz rájuk, és a végén még jobban fogják őt szeretni mint engem. De hál'Istennek, ez nem így lett. A bébiszittereket már rég elfelejtették, de a Mama, úgy látom, az nekik is a szívük csücske maradt. 
I.
Így történt, láttam.
A végtelen űrben hangtalanul forogtak el a sötét korongok: túl a láthatáron felbukott Fényes Valóság, amit csak tudni lehetett, ránézni nem. Kezdődött a hangverseny: előbb halkan, aztán egyre merészebb, követelőbb vidámsággal. Kezdte a Tarajos, hosszú, hetyke kukurikú – utána belevágtak a disznók. Aztán gágá és kotkodács – pár perc múlva élt az udvar, cuppogott a sár, az itatóban locsogott a víz, lefetyelő csőrök habarták. A kerítés lécein át megjelent Nagy Tollas és Pici Pelyhecskék, csipogva, lázas fontoskodással.
