Lépteit vesztett
félcipő
párját hasztalan kereső
kesztyű
magában vacogó pokróc
az éjszaka szárnya alatt
adnak ma találkát egymásnak
a hulladékokon hízott
zacskók között

egy életunt egész kenyér
hever
egy halom tépett
aranyszínű
papír közé vetve

odébb arcok szemek kezek
emberi alakok fordulnak ki
egy felejtésre ítélt
fényképalbumból
hangjuk elvész
a tegnapokban

mellette egy vaskos könyvben
a fagy lapozgat
a rövid és a hosszú sorok
pergetegei
a hallhatatlanságról
vitatkoznak

egy színes ceruzára
ajándékdísz tekeredik
türelmetlen mozdulata
az ünnep utolsó üzenetét
írja a levegőbe

fenyőárnyak karolják át egymást
vigasztalást keresve
a hajnali fényben
szaloncukrok ezüstpapírjai
táncolnak rajtuk

amott meg egy édes
pezsgősüveg
karcsú nyaka int búcsút
az új év ölébe hulló
millió ígéretnek