AKI VAGY

Amennyit egy hűs tenyér
fölfog belőlem ebben a vad
júliusi napsütésben
annyit fogok fel én Istenem

belőled aki Vagy
bennem bennünk mindörökre

Csak Te tudod hogy ez
a perc testem sűrű közegében
felragyog-e mint jel
a horizont légritka terében

Csak Te tudod s nem én
ki didergő álarcaim letéve
állok a végső napsütésben

SZIKLÁK

„Az ünnep az áldozat napja.”
——————Hamvas Béla

Egek imája te szárny
Érd el a csillagok honát
Hozz választ üzenetet
Ide a kútmély semmibe

Ide ahol befalazva
Lélek sír az anyagban
Félelem pórusainkban
Szárnyalunk mozdulatlan

Titkok titka Szerelmes atom
Törvényed az én napom
Fényedben az idő időtlen
Keringünk szűkülő körökben