„Égi a fény, az árnyék a földön jár,”

hangzik fel ma is szobámban.

Először halkan szól,

másodszorra hangosabban,

végül felerősítve.

Immáron december 6.-tól,

s megrendülve hallgatom.

Minden sora megráz e dalnak,

annyira igaz,

és a hang, mely énekli – különleges.

Még nincs vigasz.

A test már az égi otthonban,

nekünk marad a gyász,

rá most már a Balaton és

az égi vándor vigyáz.

„Jöttünk a semmiből, és ébren álmodunk,”

– már folynak a könnyeim –,

majd hatvan év, és megünnepelni nincs módunk.

Pedig nagy a rajongás,

sok otthonban szól zenéjük –

népes tábor az omegás.

Tőlük az igazat, az életet kapod.

Bénító dobbanás!

Mecky, ma van a születésnapod!

A Te zarándoklatod véget ért,

míg maradhatunk, hallgatjuk hangod

a sok remek számért, érted

és az Omegáért.

Mert mi tudjuk jól,

„ez egy életre szól”.

(Kóbor János ma lenne 79 éves)