minden teliholdas éjen
átkelsz bőröm határán

a csontok mentén az inak
mellett az anyag-sűrűben

átrendezed a kódokat
leszek virágasszony

bensőmből rügyek bimbók
lobbannak növekednek

zöldellő hajnal teríti sötét
hajszálaim virágok talajává

lábaim karjaim sarjadó nyírfaágak
csípőm tárulkozó pipacsmező

hasam selyemfű-rét szívemben
gyűszűvirágok csilingelnek

arcom spirálban feléd forgó
öröm-sárga napraforgó

ujjaim pajkos pitypang levelek
minden szirmocska virágerecske

érted bontakozik hajladozik
nedveidet fényedet keresve