Az emberek közt olyan finoman

senki sem próbál örömhöz jutni mint én

ha a gyötrő vágy megrohan

jókedvet színlelek vigasztalom magamat őszintén

de gyakran magamat is félrevezettem

ha a világnak örömöt füllentettem

mégis azt mondom jól tettem port hintvén.

Sajnos le kell mondanom

sok örömről amit régen átéltem

de a lemondás miért fájdalom

ha már nem hiszem azt amit valaha véltem?

azt sem tudom mi a gyönyör

vágyról tudok amely gyötör

átkozott legyen a szenvedélyem!

Van aki azt hiszi ha lát

hogy mindig jókedvű vagyok

pedig áll jókedvem elébe gát

örömre nekem akkor volna ok

ha a német nép ismét kitűnő

lenne és megvigasztalna aki megbántott az a nő

akkor örömöm volna sok

A világot szolgáltam hosszan

és tovább is szolgálná lényem egésze

ha cserébe nem részesítene rosszban

és nem hinné azt hogy nem veszem észre

észreveszem abból az egy szokásból

hogy amit kívánok legfájóbb nekibuzdulásból

azt inkább tékozolja egy hülyére.

Nem tudom érte mitévő legyek

ahogy manapság szokás az undorít

ha a régi szokás szerint teszek

az félek hátrányba szorít

mi legyen? remélem a finom udvarlás

a durva helyett ahogy udvarol más

ennél a nőnél sikerrel virít.

MÁRTON LÁSZLÓ FORDÍTÁSA