Könyvet kapni öröm. Ha valaki küld nekem könyvet, akkor mindig kinyitom, és megszagolom, ez az első, a második a borító, sokat elárul a szülőjéről, arról aki tervezte. Oláh Tamás könyve van a kezemben,elegáns kék-fehér kötet. A címe: Fényrajok.

Rögtön az elején kezdődik a kötet címadó verse ugyanazzal a címmel. Nem olvasom sorban a verseket, lássuk hol nyílik ki! Tessék, kinyílt Tamás életénél. Az fog meg ebben a versben, ahogy kiszolgáltatottan ír a gyermekről, aki végignézi saját életét, látja a daganatot a egy kerek üvegbe zárva,gyermekésszel fel sem fogja talán, hogy mi az amit lát, de kiérzem a rettegést, ami olyan mélyen benne marad, mint egy filmkocka horror jelenete. A Veled című vers nagyon gördülékeny, itt mutatja meg a szerző, hogy euforikus boldogságban írta a sorokat. Nagyon szép benne ez a rész:Téged kereslek /köveken átbukó patakban,/a lehajtott fejű füzek ágán,/ a karcsú fenyőlány/ csengő tűleveinek élén,/ a hajlott hátú dombokon. Tamás minden verse precíz, nem csapja hamar össze, inkább vár, és milyen jól teszi, hogy így ír, teljes mértékben gondol nem csak magára, hanem az olvasóira is, ami nagyon jó, mert a versek hosszúak. Tele van költői képpel mindegyik verse, bevallom egyre inkább megszeretem. Ha megkérdezné valaki tőlem azt, hogy milyen versek ezek, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy okosak, példa rá az Arcod, de mégsem jó kivenni a versei közül, mert mindegyik más nyelven szól, mindegyik egyéniség. Gyakran használ verseiben idézeteket, pl. Hughes Felicité Robert de Lamennais Paroles d uncroyant című írását megtalálom a Hét király tanmesében, ez a Tanmese ebből született szabadon. Nézzük a többi verset! Mosolygok, és bólogatok, hogy igen, a kötetben találok játékos állatverseket is, hiszem én, pedig ezek sem hagyományos állatversek, pl. Sirkka Turkka vagy Ted Hughes állatversei, ezeket nem utánozza (állatverseknél ez gyakori) a többi költőt. az Alzheimer kórban című verse gyönyörű. Ami nem hiányzik ebből a versből, azok az Anyáról írt sorok, aki már nem él. Összehasonlítom a magaméval. és döbbenten veszem észre azt, hogy én apámról írtam a könyvemben. Oláh Tamás kötetét lassan kell olvasni, csendben méltósággal. én úgy tudom elképzelni, hogy egy kertben a lugas alatt nyáron! Botcsinálta véleményt írtam a könyvedről, mentségemre szolgáljon az, hogy még nem írtam ilyet. Soha. Senkinek.