Kedves Tamás!
Egész napos sütés-főzés és karácsonyi nagytakarítás fáradalmából térek meg most laptopom elé, hogy megköszönjem ünnepi prózaversedet. Nagyon szép. Elegáns. Eget és földet befogó, természettel ölelkező, múltat jövővel egyesítő. Nagy ívű, kintről befelé, lentről felfelé tekintő, érzékeny és tudós szemléletű, létbölcsőben fűvel-fával társalgó emberiséget is megidéző, lágy és magasztos, miközben dörejjel és széllel, autódudával és hangorkánnal rivall. Mégsem rettent. Csodálatosan értesz az egyensúly megtartásához. Sejtelmessége ellenére világos képeivel egyértelmű üzenetet közvetít. Elzsongít. Én még a karácsony közeledtével ellágyuló emberi lélek tágulását is ott tapintom benne.

Ünnepi ajándékként olvasom. Külön köszönöm, sőt megtiszteltetésnek tekintem, hogy két versemből is idézel benne.

Áldott tollú Költőtárs, tartsa meg termékeny ihleted a Mindenható még sokáig! Meghitt karácsonyt kívánok gyönyörűséges otthonodban a drága Julika oldalán! És nézz ki az ablakon: az angyalkák hópehellyel üzennek nekünk!

Szeretettel ölellek:

Xénia