Mások versei

 

EVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szívemben nappal újra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésű büszke páfrány.

Írogatós kis barátom,
rágalmazhatsz, hisz te voltál
pennával paszulykapitány
tócsa mellett libaváron;
nádszál-vitéz vagy, hajoltál;
élősdi vagy: fagyöngy a fán,
s írócska is minden áron.
Kis nevecskédet hát magad
írd csak le - meg úgy se marad.
1947

 

Nem mondom én, hogy csak kutyabőrös
nemes lehet akadémikus,
- bánatom miatta világgá nem zajongnom,
mert lehet akármilyen szőrös-
talpúnak is tiszte ott - (amint látszik
most azoké a juss;
megszerezték bíz, rossz rongyon és fületlen
gombon.
Hagymás-Mucsa ím most Európát játszik.)

Ebben az évben lesz 76 éve, hogy József Attila Balatonszárszón, 1937 december 3-án meghalt. Költészete elevenen él ma is. 

 

Gyávának bélyegzik politikánkat;
szerintük nem harci eszköz az ész;
köpnek az előrelátásra; az
ököl az istenük: a csöndes agynál
- mely megítéli, milyen alkalomra
hány kar küzdjön, s gondos megfigyeléssel
fölméri az ellenség erejét,
több nekik a kisujjuk. - „Ágyi munka!”
- mondják - „térképesdi! szaloncsata!”-
úgyhogy a faltörő kor, mert olyan
nagyokat lendül s oly szörnyűket üt,
különb a kéznél, mely gépét csinálta,
működését ész szerint vezetik.

 Shakespeare: Troilus és Cressida

Részlet Ulysses és Nestor a pártvillongások ellen című dialógusából
Fordította: Szabó Lőrinc
(Örök barátaink II., Osiris Kiadó, Budapest, 2002)