Mások versei

Szivárlány

Ott integet a szivárlány, 

színes sálja lebben,

kinyitja az ég kapuját

kéklő fellegekben. 

 

Várj meg, amíg felrepülök

hozzád meseszárnyon,  

hadd lengjek a világ fölött

égi hintaágyon. 

 

Hét szín alkot fejem felett

mennyei kilátót, 

látom innen a színtelen 

emberi világot. 

Hová merült el szép szemed' világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton keresed?

 

Vörösmarty Mihály – Wikipédia

 

Ó, legdrágább szabadság,

aranynál nemesebb kincs

s minden javánál a gyönyörű földnek;

te gyönyör és vigasság,

kinél kincs becsesebb nincs,

kinél a déltengeri gyöngy se gyöngyebb;

érted öletnek, ölnek,

érted a hír, az élet,

e harcmező-világon,

gyönyör és édes álom,

kiben a rossz enyész, a jó megéled,

benned lel menedékre

a kincs, a hír, az élet és a béke.

Spanyol fiesták, tűzrőlpattant nők, megcsömörlés – Lope de Vega

Szökni, maradni, maradozva menni,

s a távozóban nem övé a lélek,

édes dalát hallgatni egy szirénnek,

s az árbocfához odakötve lenni,

Vega, Lope de portréja

A születő vers

    friss sütésű zsemle,

csalóka étek,

    várd meg, míg kihűl,

 

könnyen elkap a

    kemenceizzás hője,

odaég a héj,

    de nyers marad belül.

Turbók Attila – Hitelfolyóirat

Turbók Attila