Mások versei

 1

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy mi vagy: végkép boldogtalan.

A holdat nézd, fölült a háztetőre,
S arany testét szikrázó gombolyagba
Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma,
Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, -
Fáradt szegény, pihenni volna kedve:
Érzed? most rád néz, s elszántan, vakon
Hozzád vetné magát az ablakon,
S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.

Tóth Árpád, a halk szavú költő » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek

I.

Lángvörös napsugarak fényvarázsa
tartja a hátad, izmaid megrebbenti
az alkony, így álmodlak vakító
férfitest modellnek a láthatatlan
festő műhelyébe.

Claude Monet festménye.

A hatalmas király, előre tekintve
nem látja a sorsot,
csak az egyszerű hajnal fényeit
az ismeretlen sziget fölött: minthogy király,

Glück, Louise portréja
Luise Glück, 2020 irodalmi Nobel díj
kitüntetettje

Dobpergés, kürtjel, harsány és rekedt
Vezéri szavak, lázas tömegek.

S menetelés - jaj, nincs ellene szer:
Már-már az egész világ menetel.
Tompa László (Erdélyi és csángó költészet)