Mások versei
- Részletek
- Írta: Kosztolányi Dezső
- Kategória: Mások versei
1
Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy mi vagy: végkép boldogtalan.
- Részletek
- Írta: Tóth Árpád
- Kategória: Mások versei
A holdat nézd, fölült a háztetőre,
S arany testét szikrázó gombolyagba
Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma,
Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, -
Fáradt szegény, pihenni volna kedve:
Érzed? most rád néz, s elszántan, vakon
Hozzád vetné magát az ablakon,
S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.
- Részletek
- Írta: Mórotz Krisztina
- Kategória: Mások versei
I.
Lángvörös napsugarak fényvarázsa
tartja a hátad, izmaid megrebbenti
az alkony, így álmodlak vakító
férfitest modellnek a láthatatlan
festő műhelyébe.
Claude Monet festménye.
- Részletek
- Írta: Luise Glück
- Kategória: Mások versei
A hatalmas király, előre tekintve
nem látja a sorsot,
csak az egyszerű hajnal fényeit
az ismeretlen sziget fölött: minthogy király,
Luise Glück, 2020 irodalmi Nobel díj
kitüntetettje
- Részletek
- Írta: Tompa László
- Kategória: Mások versei
Dobpergés, kürtjel, harsány és rekedt
Vezéri szavak, lázas tömegek.
S menetelés - jaj, nincs ellene szer:
Már-már az egész világ menetel.
36. oldal / 61
