Versek

Minden városban tisztelték Aoniában
őt, ki ha kérdi a nép, sose téved, a válasza biztos.
Első lett, ki igaz szavait tanusítani tudta,
kékvizü Liriope, akit egykor görbefutású
vízzel körbeölelt Cephisos, a habja közé zárt,
s tört testére vadul. Terhes lett, s szült is a szép lány
egy fiat, ezt rögtön kedvelték akkor a nimfák,
s Narcissusnak hívta. Kiről kérdezte, megér-e
hosszu időt, vénsége korát meglátja-e majdan,
s "Hogyha magát sosem ismeri meg!", szólt erre a szent jós.
Hosszu idő telt el; hitték már: balga e jóslat;
s ím, igazolta a furcsa halál s különös szerelem-düh.

Narcissus & Echo | Thomas McKnight Gallery, the Official Website

Narcissus & Echo | Thomas McKnight festménye

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.

http://www.dsidajeno.hu/wp-content/uploads/2020/05/huszevesen1.jpg
 

A metrókocsi közepén
- pillanatnyi örökkévalóságban -
egy férfi próbálja ügyetlenül,
a tétova fény ágai közt,
sérült kezén
a meglazult gézt
fogaival megerősíteni.
A körülötte ülő utasok
- szemöldökük árnyán,
üres szemmel -
néznek maguk elé...

Kaptam komor tanácsot:
hagyjam az emberi ügyek
örök hánytorgatását.
Beszéljek valami fontosabbról.
Írjak a fűről.

Fájl:Fodor András 1972.jpg – Wikipédia

Milyen is hát a fű?
Meredek daccal égbe szökkent
eleven földi szálka.
Hordozza mind az öt elem
tudását, erejét.
Gyökérszakító ordas zivatarban
remeg, de nem törik össze.
Érdes, szúrós a teste, mégis
áttetszőn egyszerű.
Veszélyben sem tud soha mást,
csak a remény hitét lobogni.
S ki veszi észre?

Cseppekben hullnak elém
az elfelejtettnek hit életek:
– a nők ruháján huncutul
játszik a szél,
alakjuk foghatatlan, akár az emlék-kép,
– hallom a Trabant köhögő masináját,
és egy messzi kórus énekét,
– nézem a fecsegő hirdetőoszlopokat,

dolgozzatok, mert fogy a kenyér”

Alkategóriák