Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Helyszíni közvetítés

Mentőautók sora áll
a sebzett vakolatú kórház előtt,
a szárnyas ajtó
tárva nyitva a hordágyaknak,
a terem oszlopai között,
hevernek kerekes ágyakon
a vizsgálatra várakozók,
gipszek fojtogatják a lábakat,

melletted mindig szenved valaki más is

Bővebben: Balesetin voltam

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Szemed
rejtett kincsed,
akár a barométer,
jövendöl változó kedvet,
ha felhő vonul át bogarad egén,
és fagyos szelet hoz,
vakon záporoznak
viharának sötét szavai,
ha harag villan belőle,
szerelmed foszlik szét
a kín leheletén,
ha fénye ködmedrű völgyben ázik,
éj-pilláidról a fehér seregébe gyűlt
fáradt szellem küldi jeleit,
az illatos csendben
fulladtan delelnek ikreid,
meztelen éjszakákon,
napsütötte álmokat kerget,
szív-teli örömöket szomjaz
alvó szemed.

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Amikor tükre a pálmafák résén
ferdén felém villant, megálltam,
színe szürkének tűnt,
csalódva közeledtem széljárta partja felé:
hiába kértem mutassa önmagát,
zenéljen, kacagjon, ügyet se vetve rám,
alvó magányba hulltan tárult elém,
– tespedőn a párás légbe veszve.

Bővebben: Tenger

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Míg élt légies formája
gyönyörködtető volt,
de a pillanat bolondja
a célszerű tárgyat
rögvest értéktelenné tette;
pucér csodája
sebző szilánkokká hullt,
most ott fekszik mozdulatlanul,
vért ontva az idő kövén,
vele haltak emlékek, ízek;

Bővebben: Tárgy és test