Versek

Ő a végtelenség,
éneklő csillag, világüveg,
égi inda, a galaktika ősájulata.
Erek nélküli testek fagyott szummája.
A bonthatatlan anyag
és a foghatatlan szellem lehelete,
duzzanat az égfa törzsén,
a legkisebb gömb fúziója, élet-ének,
árad a hegedűjáték éjjeli visszhangjából,
és illatozik a csábító fuvolahangból.

 

Angyal kaparász
az ajtórésben.

Ajkamon felsebzett
igékkel – hallgatok.

Oly mélyre merül a lelked,

Lágy hullámokkal közelít,

Árad feléd a rejtelmes csend,

Harmatoznak benned a szavak.

 

Telítve fénnyel lobog

A szívedben a vágy:

Megalkotni verseid katedrálisát.

Álmok valósulnak, emelnek,

Sejtelmek árja ringat.

Megjegyzés: elhangzott 2024 április 18.-án Oláh Tamás 80. születésnapi összejövetelén.

Oláh Tamásnak

A csicsergő lét befelé bontja
benned szirmait.
Már nyolcvan éve várod a rügyek
hajnalillatában az ébredő tavaszt.
Elmosódott képek nyílnak minden
tulipánvirágzáskor édesanyád
pirkadó mosolyává.

elveszve füvek sűrűjében
életre vagyok ítélve
éber kínnal1
áttetszőn rám terül
anélkül hogy akarnám
emlékeim geometriája

Alkategóriák