Versek
- Részletek
- Írta: Arany János
- Kategória: Mások versei
1.
Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag…
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szerény koldusnak táskája üres;
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Helyszíni közvetítés
Mentőautók sora áll
a sebzett vakolatú kórház előtt,
a szárnyas ajtó
tárva nyitva a hordágyaknak,
a terem oszlopai között,
hevernek kerekes ágyakon
a vizsgálatra várakozók,
gipszek fojtogatják a lábakat,
melletted mindig szenved valaki más is
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Szemed
rejtett kincsed,
akár a barométer,
jövendöl változó kedvet,
ha felhő vonul át bogarad egén,
és fagyos szelet hoz,
vakon záporoznak
viharának sötét szavai,
ha harag villan belőle,
szerelmed foszlik szét
a kín leheletén,
ha fénye ködmedrű völgyben ázik,
éj-pilláidról a fehér seregébe gyűlt
fáradt szellem küldi jeleit,
az illatos csendben
fulladtan delelnek ikreid,
meztelen éjszakákon,
napsütötte álmokat kerget,
szív-teli örömöket szomjaz
alvó szemed.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Amikor tükre a pálmafák résén
ferdén felém villant, megálltam,
színe szürkének tűnt,
csalódva közeledtem széljárta partja felé:
hiába kértem mutassa önmagát,
zenéljen, kacagjon, ügyet se vetve rám,
alvó magányba hulltan tárult elém,
– tespedőn a párás légbe veszve.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Míg élt légies formája
gyönyörködtető volt,
de a pillanat bolondja
a célszerű tárgyat
rögvest értéktelenné tette;
pucér csodája
sebző szilánkokká hullt,
most ott fekszik mozdulatlanul,
vért ontva az idő kövén,
vele haltak emlékek, ízek;
1. oldal / 85