Versek
- Részletek
- Írta: Vörösmarty Mihály
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
- Részletek
- Írta: Babics Imre
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
1.
Nézed a rozzant házsort, mely boldogtalanokkal
**volt tele; szűk köreit mind kitaposva letűnt.
2.
Deszkapufajka jutott a magyar katonának a tajga
**mélyén, s még azután lett „sima náci szemét”.
3.
Életenergia elvesztése, utána halálvágy
**‒ van hely, ahol sok idő nem jut ilyesmire már.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Némán tűrik, hogy
kifosszam őket,
s lássam mit rejtegetnek
mikor riadt, könyörgő,
büszke, nyílt vagy nyugtalan
tekintetüket rám emelik;
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Hosszú hajának pompája,
részegülten
a párnán szétterül.
Nyakában emléket
idéző aranylánc,
fülében égkő.
Keblei táját
csipkés fátyol takarja.
Mikor a hold issza mosolyát,
gyermeki tisztaságú arccal,
a messzi távolba révedezve
vár türelemmel.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
A hatalmasság
gépies mozdulata éppen
most tesz összegyűrt papírrá,
de ne sajnáld, fogadd el
a pecsétek némajátékát,
maradjon mély szeg,
végső pont az igaztalan
ítéleten,
1. oldal / 133
- Ön itt van:
-
Home
- Versek