Versek
- Részletek
- Írta: Nagy László
- Kategória: Mások versei
Versben bujdosó haramia vagy,
fohászból, gondból, rádszabott sorsból
hirhedett erdőt meg iszalagos
bozótot teremtesz magad köré,
vele fekete éjt, hol fehér
inged is rebegő selyemlidérc,
alkohol szélverte lángja csak,

- Részletek
- Írta: Ady Endre
- Kategória: Mások versei
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Érzem, amit leírni
lehetetlen,
mint a friss levegőt,
ha van,
mikor lélegzet követ
lélegzetet,
- Részletek
- Írta: Szilágyi Domokos
- Kategória: Mások versei
Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk –
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
– s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
– én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
fekszem magamban,
ráncos jelenemben,
holdam gerezdje egyre fogy,
szálló csendben
pénzes bögrémet rázva
hiába suttogom
mint varázsszót nevedet,
mindig ugyan abban
a jövőtlen percben maradok,
1. oldal / 115