Mások versei
- Részletek
- Írta: Szabó Lőrinc
- Kategória: Mások versei
Madách Imre emlékének
Lobogó folyamok zuhannak az éjszakába.
Jöttem: a végzet bélyege homlokomon;
roncsok s hullák hínára ölelte-karolta a lábam
s hajamba tapadt a korom.
- Részletek
- Írta: Madách Imre
- Kategória: Mások versei
Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső.
- Részletek
- Írta: József Attila
- Kategória: Mások versei
Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.
Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Így volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rád húztam vele.
- Részletek
- Írta: Jevgenyij Vinokurov
- Kategória: Mások versei
KÉRÉS
Ember vagyok. Kérlek, szeressetek.
Egy pár golyó, mely belülről világít -
ez a szemem. Szerveim rendesek.
Ez itt az orrom. Meggyőzök akárkit:
- Részletek
- Írta: Orbán Ottó
- Kategória: Mások versei
Az idős bankár; mosolyog, miközben öl,
s ha nem járhat el nyíltan, rejtekúton tart célja felé.
Megkívánta a Földet, ezt a gömbölyded absztrakciót –
jó lesz otthon, gondolta, biliárdgolyónak…
Orbán Ottó (1936-2002)
38. oldal / 64
