Mások versei

Gyávának bélyegzik politikánkat;
szerintük nem harci eszköz az ész;
köpnek az előrelátásra; az
ököl az istenük: a csöndes agynál
- mely megítéli, milyen alkalomra
hány kar küzdjön, s gondos megfigyeléssel
fölméri az ellenség erejét,
több nekik a kisujjuk. - „Ágyi munka!”
- mondják - „térképesdi! szaloncsata!”-
úgyhogy a faltörő kor, mert olyan
nagyokat lendül s oly szörnyűket üt,
különb a kéznél, mely gépét csinálta,
működését ész szerint vezetik.

 Shakespeare: Troilus és Cressida

Részlet Ulysses és Nestor a pártvillongások ellen című dialógusából
Fordította: Szabó Lőrinc
(Örök barátaink II., Osiris Kiadó, Budapest, 2002)


"A tehetség semmi, elrontható, elpazarolható.
Ami az egész életben számít, az a jellem."
Tanulom ezt Magától nemes úr holtában is
ahogy éltében a testtartás bátor egyenesét
csodáltam mikor a statáriális időkben s azután is
Róma püspökét és a gdanski villanyszerelőt
meg az ostromlott várost bátran magához öleli
s konok lengyelként védelmezi a világ szószékein

Végre magunk vagyunk Herceg beszélhetünk mint férfi a férfival
noha te a lépcsőt borítod s azt látod mit egy döglött hangya lát
zúzott sugarú fekete napot
Sose gondolhattam a két kezedre nevetés nélkül
s most hogy itt hevernek a kövön mint letört fészkek
épp oly fegyvertelenek mint annak előtte Ez a vég
Külön hever a kéz külön a kard külön a fő
és a lovagi láb puha topánban

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja szíveinket,
Biztatsz minket.