Mások versei

Élsz, mondod ezt meg azt, ég és felhők fölötted,
kedvtelve forgatod könyvét sok régi bölcsnek;
Dantét, Vergiliust; felkerekedsz vigan
s kies tájak felé tartsz postakocsiban;

Sárgán hever itt a középkori Róma,
de lángol az alkony,
mint véres oroszlán
s te fönn lovagolsz még
a Capitolium ősi tetőjén,
Marcus Aurelius.

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben?

 


Orczy Lőrinc1


Ugy van ugy Bácsika: Az egész Világbann
Uraknál papoknál Udvarnál Bótokbann
Szeginynél Gazdagnál piaczonn Templombann
a’ Gállyánn Mühelybenn a’ setét bányákbann
Halandóknál Kedves dolog a’ Becsüllet
nintsen a’ világonn ollyann vadonn nemzet
Ki erre ne vágyna, nézd bár a’ népeket
egy szóval hirdetik, éllyenn a’ Becsüllet: