Részlet a kötet Bevezetéséből.

A népi írók szellemiségének kisugárzása, a népi írók mozgalma, a XX. század kétséget kizáróan egyik legjelentősebb - társadalmi kérdésekkel is foglalkozó - irodalmi mozgalma volt. Ennek hatása a mai napig is érvényesül, bár felvethető a kérdés, kik a felelősek és mi az oka annak, hogy ennek tárgyi ismerete, még az értelmiségi emberek köreiben is gyakran fekete folt. A népi gondolat túlmutat az irodalmon, több a népi irodalomnál. Megnyilvánul a zene, tánc, festészet, szobrászat, színjátszás, filmművészet, építészet területén, de hatása a pedagógiában, a falukutatásban és a néprajzban is tetten érhető. A hasonló szellemi, lelki világú zenészek, képzőművészek, színjátszók, folkloristák alkotó munkájával egybeszövődik.

A művészettörténet egyes korszakait tanulmányozva kimondhatjuk, hogy a népiség eszméje létezett a népi mozgalom létrejöttét megelőzően is és ettől függetlenül hatott a különféle művészeti ágakra. A minőség esztétikai követelménye, a népiség eszmeisége tartotta egy szellemi közösségben a nép szociális és nemzeti felemelkedését egyidejűen szolgáló gondolkodókat. A magyar falu életét sokan bemutatták az irodalomban, köztük olyanok is, akik alkotásaiknak ezen darabjairól - a mai kor irodalmi kánonját meghatározók szerint - nem illik, nem szokás tudni. Közülük csak két nevet említek: Radnóti Miklós és József Attila.

Radnóti 1930. szeptember 11-én érkezett meg Szegedre anyai nagybátyja, gyámja, Grosz Dezső jómódú textilkereskedő társaságában. Nyomban csatlakozott az akkoriban már két éve eredményesen működő értelmiségi mozgalomhoz,a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához. Eszményképük Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, az erdélyiek közül Tamási Áron és Nyírő József voltak. A Kollégiumban gyakran tartottak előadásokat, vitaesteket, valamint rendszeresen részt vettek a falujárásokon, tanyakutató kiszállásokon. Kutatómunkájukban igyekeztek minél mélyebben megismerni a magyar Alföld paraszti világát. Radnóti nem fogadta el, lelkiismeretét bántotta, hogy a Nyugat nem vállalta fel a parasztság szociális problémáinak irodalmi megjelenítését. Kollégiumi előadásában, ennek a meggyőződésének így adott hangot:

"Az a láz, mely a század elején a Nyugat megindulásával magasra szökik, a forradalom elbukásával hirtelen fagypontra száll. A forradalommal, illetve ezt megelőzően már a világháborúval a Nyugat költészete megbukik... A Nyugat fiataljai... zsákutcába jutottak, és ma elhallgattak, vagy önmagukat ismétlik."

Radnótinak az 1930-as évek első felében írt verseiben sok a tájvers és sok a tájkép. Itt elsősorban az 1931-ben megjelent Újmódi pásztorok éneke és az 1933-ban kiadott Lábadozó szél című versciklusaira kell utalni. 

A lírikus népábrázolás, a falusi élet mindennapi nehézségeit bemutató ódák, a népdalok belső ritmikáját közvetítő életképek nagyszerű megjelenítése jellemzi József Attila költészetét. Az 1928-ban született Magyar Alföld című verséről írja Alföldi Jenő irodalomtörténész: "Évtizedek múlva Illyés maga is a népiek közt emlegeti sajgó nosztalgiával... E költemény plebejusi humanitás József Attila poézisének egyik legfontosabb... tartaléka, amelyből utolsó éveiben is... merít." Nagyon sok versén érződik a faluhoz való kötődése, a falun élő ember a paraszti sors, a magyar sors megjelenítése az egyes motívumokban.

A XX. századi népzenekutatás, Bartók Béla és Kodály Zoltán, a népszokások, a folklór nagy hatással voltak József Attila költészetére. A költő 1928 nyarának végétől, 1930, október végéig, majd 1932 elejétől 1933 tavaszáig volt a Bartha Miklós Társaság tagja. Az "Ifjú szívekben élek" Ady röpirat és a Társaság Értesítőjének 1928. októberében közzétett "A mi irodalompolitikánk" című írás szellemiségét elfogadva, a fenti időszakban, a fenti időszakban a népi írók közösségéhez tartozott. Ezt erősíti meg a Fábián Dániellel közösen írt, 1930. június 3-án, Hódmezővásárhelyen megjelentetett Ki a Faluba röpiratuk is. Részlesebben nem beszélek József Attila népi kötődésének elhallgattatásáról. 

A Hét Krajcár Kiadónál megjelent tanulmányomat (József Attila és a népi irodalom kapcsolata, In: Neszmélyí Károly, Népi írók, népi irodalom, Budapest, 2015, 172 - 268. oldal) ajánlom az érdeklődő olvasók figyelmébe.

Megjegyzés: elhangzott 2024 április 18.-án Oláh Tamás 80. születésnapi összejövetelén.