Versek
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
A természet kormos hajnala
megszokott mozdulattal
formázza a hegyeket,
az erdő szelleme a fenyőket
szólítja vigyázzállásba.

- Részletek
- Írta: Szilágyi Domokos
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
...ez örült sár, ez istenarcú fény
(Vörösmarty)
Isten, küldd e helóta népre
Földed legszörnyűbb zsarnokát,
Hadd kapjon érdeme díjába'
Jármot, hátára kancsukát!
(Petőfi)
Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan,
nem az a baj: nem is akar
tanulni! - Bárgyú zsibbadatban,
másfélezer éve, míg vihar
zúgott körötte (tudniillik
a szellemé), ül bávatag;
igricei - míg múlton múlik
az idő - fölvonítanak
olykor; a jobb nép vigad sírva,
hogy "hajh, a régi szép idők!",
s hogy aszongya: "így volt megírva"
s hogy aszongya: "hajh, azelőtt" -
és így tovább. -

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.)
- Részletek
- Írta: Végh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Alkotó társaimnak, egy „rávezető délután” emlékére
I.
Amikor fázik a lélek, reszket a hideg
szellem-éjben, s összefércelt valósága
pillanatokká foszlik szét hirtelen, akkor jó,
hogy körül álltok és szóltok csend-szókkal,
s ím, fölenged fagyából a lélek, már nem didereg,
körbe öleli tekintetével az Isten öröktől virágzó
tavaszi rendje, amint a kő repedéseiből kinő a fű,
úgy győz az élet az egyre ordasodó halál ellenében,
örök körökben, ég feletti szelekben fürdetve arcát
akár az a cédrus Libanon ormán…

- Részletek
- Írta: Dsida Jenő
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul.
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Dsida Jnő (1907-1938)
- Részletek
- Írta: Szabó Lőrinc
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mondják, hogy égő bronzhaja a hajnal,
hogy csillagokat hordoz nagy szemében
s hogy büszke és dacos és rá se nézne
oly csúnya, fekete fiúra, mint én.

2. oldal / 148