Autónk vitázva a havas úttal,
megcsúszott, és megadón
a forgalommal szemben
állt meg.
A kanyarulatból tompa nesszel
egy kamion
vonult vakon felénk.

Tudtuk párviadalunk
elkerülhetetlen lesz.¹

Egy csüggesztő gondolat gyötört:

úgy leszek ez után,
mintha sose lettem volna?²

Belső hangom fohászkodni kezdett:

...engedd hallanom a suttogó fákat,
érezni arcomon az esőcseppeket,
bőrömön a szél simítását...

Láttam kitárt gyermektestemet újra
a műtőasztal izzó csillagképei alatt,
ahogy vacogva vár ébredésére...

...aztán minden átmenet nélkül
ellenfényben lebegő
kontúrod vonzott magához,
vártam tested ezer rímét,
lüktető szíved igenét…

...és mikor úgy tűnt
minden mindegy már,
és a sötét vonzását
nem kerülhetjük el,
az autórádióból egy tisztult hang
szólított meg minket:

Ne féljetek! Veletek vagyok.

Válasz volt ez tévedésemre.

...ebben a suttógő pillanatban,
érte utol autónkat a vágtató páncélos lovag.

A kitakart arcú ég süvegéből
eltűntek az emlékképek,
tekintetem a puha felhőkön át,
a fehéren izzó fagy terére,
az egyre zsugorodó Földre esett.

Az éles penge-akarat azonban,
utolsó lélegzevételünk idején,
ketté vágta a síkot.

A kamion legyőzve minden
erőt, súlytalan szállva
került az egyikbe,
mintha a valóság a lehetetlent
többé nem tudta volna megtartani,
és eltűnt a szemünk elől,
mi meg jó ideig ültünk még
felragyogtatva,
a mi világunkban, csendesen,
a kegyelem cselekvő
tapasztalatának érzetével³
-- újrateremtődve.

2024. január 8.

1 A sebesség a megtett út és a megtételéhez szükséges időtartam hányadosa.  Az időtartam mérése -- akárcsak a megtett távolságé --
a mérést végző megfigyelőtől függ, (Stephen Hawking: A nagy terv)
2 Utalás a Biblia Bölcsek Könyve 2. fejezet 5. pontjára
3 Baka Györgyi: Hazatérő utamon